Hitvilág
Tartalom:
LESSANDRE HITE
Leeras világában több hitvilág és istenség is létezik, ám a legnagyobb és legelterjedtebb vallás Lessandre istennő hite, akinek hatalmas és szikrázó fénykísérettel járó égi eljövetele sok mindent megváltoztatott a világban. Tanításai szerint Lessandre hozta el a világba a mágiát és a szimelek, illetve népek közötti egyensúlyt, ezért számos titulusa mellett sokan tartják a boldogság, az igazság és az egyenlőség istennőjének is. (Hallani lehet róla még, mint a jóság, a szeretet, a fény, a tisztesség és az Élet istennője.) A többi vallással szemben Lessandre templomaiban sokak hitvilága megfér és támogatásra talál, ha szükséges, azaz írott formában semmilyen hitet nem ítél el vagy támad meg. Ezt papnői azzal magyarázzák, hogy Lessandre ajándékát van aki elfogadja, s van aki nem. Nem kötelező ösvény, de a szimelek azért kapták, hogy az ő életük legyen könnyebb és boldogabb.
A hit egyetlen követelménye a hierarchikus rend megtartása és elfogadása, hiszen ahhoz, hogy egy nép jól éljen, elengedhetetlen tényező a világi pásztor, aki (vagy akik) képes tudásával és tapasztalatával keretbe foglalni, irányítani és építeni birodalmát, ezen kívül biztosítani alattvalói jogait és szükségleteit legjobb tudása szerint. Ez pedig nem más, mint a mindenkori uralkodó, akit mikor megválasztanak vagy más módon elnyeri a koronát, Lessandre áldását kell kérnie az istennő szentélyében, papnői kíséretében. Ez alkalmon kívül amúgy senki más nem teheti be a lábát a kertbe.
A történelem folyamán egyetlen egyszer fordult elő, hogy a soron következő uralkodó nem kapta meg Lessandre és papnői áldását. Gonosz és kegyetlen embernek tartotta mindenki, uralkodása pedig rövid volt baljóslatú. Egyesek szerint önként vetett véget az életének, miután ráeszmélt saját gyarlóságára, míg mások úgy tartják, hogy az uralkodót megmérgezték vagy más módon gyilkolták meg. Az eset elrettentette a népet és a királyi családot, emellett azonban megsokszorozta Lessandre híveinek számát. Pedig büntetni csak az élet büntethet, hiszen a tanok kimondják az élet tiszteletét és mindenkori megbecsülését.
Lessandre követője bárki lehet, ám hírnök, próféta csakis tiszta és ártatlan női személyből válhat. Tagjait a legidősebb papnők választják ki több jelölt közül Altosban és Delronban, akit aztán maguk közé fogadnak, taníttatnak és otthont teremtenek a számára. Innentől egész életét a hitnek szenteli. Ezért is van, hogy a szimelek körében hatalmas tisztességnek számít, ha valakinek a lányát papnővé szentelik és a legnagyobb szentségtörésnek, ha valaki ezt az ártatlanságot nem tiszteli, esetleg bemocskolja tettel vagy akár szóval.
Lessandre első papnőjének Alyssa hercegnőt tartják, aki összegyűjtötte, írásba foglalta és városában kiterjesztette az Istennő tanait. Fennmaradt tekercsek szerint Alyssa-t maga Lessandre látogatta meg egy csöndes éjszakán, feladatot adott neki, majd főpapnőjévé szentelte a tiszta és nyitott szívű hercegnőt. Ő építette meg az első templomot, hozta létre az első essant, azaz válogatta ki maga mellé az első papnőket és Alyssa volt az is, aki egységet teremtett a hit segítségével a megosztott Altosban.
Lessandre jelképe és tanításai:
- Az istennő egyik jelképe a Fehér Lótusz, melyek gyakorta a szentélyeiben is megtalálhatóak. Másik jelképe pedig a szárnyas kereszt, melyet általában fehér kövekből, tehetősebbeknek kristályokból faragnak, és a kereszt vízszintes részei alkotják a tollas szárnyakat. Egyesek – leginkább a köznép - szerint mivel a cherubok szárnyai is ilyenek, bizonyára az istennő küldöttei.
- Az Ábrándvirágot Lessandre virágjának is hívják más néven, s azért szórják be ezzel a sírokat, hogy az istennő oltalmazza a holtakat, és az emlékeikből se fakuljanak soha. Szent virága pedig a fehér lótusz.
- Az istennő szent fája a Sanca fa, szent állata pedig az Egyszarvú.
- Lessandre megbocsátó és könyörületes.
- Mindenkit szeret, még azt is, aki elárulja, csak szomorú miatta, hogy nem engedheti fel maga mellé a csillagokba (bűnei visszahúzzák a földre)
- Élvezni kell az életet és amit nyújtani képes. Életszeretet és elfogadás nélkül nincs fejlődés vagy igazi boldogság.
- Számára minden szimel egyenlő, nem különböztet meg senkit. (Rakassákra pont ezért nem jellemző Lessandra hite)
- Értékeli, ha valaki nehéz döntési helyzetben is helyesen és tisztességesen cselekszik, s nem a kapzsiság, hatalomvágy vagy hasonló társai fűtik.
- Jóra törekedni már fél siker, hiszen hogy mi magunk milyenek akarunk lenni, abba senki más nem szólhat bele.
- Lessandre tanai elítéli az erőszakot, s ha valaki más szimelben, élőlényben kárt tesz (pl.:ölés, lopás, erőszak, kihasználás...stb.)
Lessandre nevéhez fűződő hagyományok, szokások:
1. A gazdag nemesi körökből indult az a hagyomány, hogy egy-egy kényszerházasság előtt az ara és a családja gyakran Lessandre-hoz imádkozik, hogy a menyasszonynak jó férje, boldog és megbecsült élete legyen.
2. Mikor A Kapu csillagai a legfényesebben ragyognak az éjszakai égbolton, Lessandre papnői ünnepélyes keretek között végigvonulnak a környező városokon, hogy mindenkihez elvigyék a fényt. Úgy tartják, hogy aki ezen napon hal természetes halált, annak minden bűne megbocsáttatik és Lessandre őt is felengedi maga mellé és a csillagok közé. Emellett azt is tartják, hogy ha a szimel ezen a napon Lessandrehoz őszintén imádkozik és kér tőle valamit, annak kívánsága teljesül. Ezért van az, hogy ezen a napon a nagy nemesi házaktól kezdve a legszegényebb parasztokig minden hívő részt vesz az eseményen, ki-ki a maga rangja, módja és helye szerint.
3. Lessandre hitében a temetéseknél a hívők hosszú ideig ülnek halotti tort szeretteik felett, hogy aztán temetőkben borítsanak rájuk földet, és kőlapokat, szobrokat emeljenek a sírjuk felé. Gyakran szórják be az egyszerű sírhantokat hófehér kis ábrándvirágokkal, hogy ezekkel pompázva is kiemelhessék az emlékezést.
4. Új gyermek érkezésekor a szimelek kitesznek egy fehér gyertyát az ablakba, hogy Lessandre lássa, új élet született, vezesse a fény.
5. Lessandre eljövetelének ünnepe. (Mint a karácsony.) Az élet, a család, a szeretet és az emlékezés ünnepe. Ilyenkor a hívek feldíszítik házaikat, az utcákat és a tereket; finom illatok szállingóznak a levegőben és a családok összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessenek ezen a szent napon. Akinek nincs családja, azt is szívesen várják az ilyenkor összegyűlő közösségek Lessandre egyik papnőjének vezetésével, hogy senki ne érezze magát egyedül. Jellemző, hogy ezen a napon a szerettek megajándékozzák egymást valami aprósággal.
Az essanok (Lessandre Nővéreinek csoportjai) életéről és tanításairól, valamint a Belárok (azaz a hithű mágusvadászok) életéről és létéről Lessandre Könyvében olvashatsz többet, a könyvtárban!
Teremtéstörténet:
Réges-régen, sok-sok ezer évvel ezelőtt még nem létezett más, csak a sötétség. Az üresség, a semmi, s csak a végtelen tér.
Ám egyik nap egy apró fénypont tűnt fel a sötétségben, akár egy haloványan pislákoló csillag. Egyre nőtt és nőtt, nagyobbá és fényesebbé fejlődött, míg nem kibontakoztak karjai, lábai, s egy gyönyörű, fényes, világszép nő lépett rá az ürességre.
Lassan sétálni kezdett a semmiben, és megérintette a sötétséget. Magányos volt, és szomorú, s, hogy szívét vidítsa, ezért dalra fakadt. S ahogyan csodálatosan énekelve sétálni kezdett az ürességben, egyszer csak aranycsík futott végig a hirtelen felbukkanó horizonton. A nő tovább lépdelt, s tovább énekelt, mígnem az aranycsík a hangjától egyre szélesebbé nőtt, majd arany koronggá fejlődött, s fényeit hirtelen a szürkeségből kinövő hatalmas alakokra vetette.
Sziklák, csúcsok, oromzatok voltak, melyek egyre magasabbra s magasabbra törtek. Tetejüket fehérség lepte be, lábaiknál pedig barna földre vetődtek a sugarak. A sziklabőrök hirtelen meghasadtak, s ezüstös vízfolyások indultak meg kanyarogva az éneklő nő felé. Köröttük zöld szálak sarjadtak, kerekded levelek és fehér szirmok bomlottak ki, az egyre sűrűsödő zöld fűtengerből pedig hirtelen ágak hajtottak, melyekre egyre magasabbra és magasabbra törtek, majd zöld és barna koronát tettek magukra.
Mire az arany korong az ég legtetejére ért, már mindenütt hegyek és völgyek, szurdokok és kanyonok, patakok és folyók, tavak és tengerek, erdők, mezők és végtelen, csodálatos vidékek nyúltak el. Ám a nő habár gyönyörködött az életben, amely hangjából fakadt, mégis magányos volt, és könnyezett. Öröm és bánat könnye volt ez egyben.
Ezüstös cseppjei pedig legördültek arcáról, s a fák tövébe hulltak. Ekkor pedig a fák megnyitották gyökereiket, s ajándékot adtak neki. Nyulak és mókusok bújtak ki a gyökerek közül, majd szarvasok és farkasok, párducok és medvék, drakonnik és egyszarvúak.
A nő végre boldog volt, s elmerült ajándékai gyönyörűségében. Ám mégsem volt még minden olyan, mint amilyen igazán boldoggá tette volna. Ekkor megpillantott egy mohos sziklát, az égboltot vörössé festő, fehér felhők között kavargó, lemenő nap fényében. Énekelnek kezdett, szeretettel, s megérintette a követ. A kőből pedig egy hozzá hasonlatos, ám robosztusabb alak lépett ki, moha lepte ruhákban, rácsodálkozva a világra, a nő pedig kézen fogta és rámosolygott.
- Érdes és hideg vagy olykor, mint a szikla. De kemény, erős és időtálló, s benned ezernyi kincs rejtezik. Úgy foglak nevezni, férfi.
Ám a férfi szomorú volt, hiába volt mellette a legcsodálatosabb nő a világon. Ez a nő, tudta, nem maradhat vele, mert nem az ő véréből származik. Ezért, hogy gyermeke boldog legyen, a nő a folyóhoz lépett, és szeretettel énekelve megérintette a tükröt, majd egy hozzá hasonlatos alakot emelt ki, és segített partra onnan. Fehér lótuszok borították a testét, a nő pedig mosolyogva most rá nézett.
- Szeszélyes vagy, akár a folyó. Áramlataid elsodorják, formálják még a sziklát is olykor, veszélyeid elrettentik a népeket, ám senki nem tud majd nélküled élni. Úgy foglak nevezni, nő.
A férfi kezébe adta a nő kezét, s ők boldogan egymásra mosolyogtak. Rápillantottak életre hívójukra, és rámosolyogtak.
- Csodálatos vagy és örök, végtelenül bölcs és igazságos. Úgy fogunk hívni, istennő, Lessandrenak nevezünk el, és szeretni fogunk, míg világ a világ.
Lessandre pedig ekkor örömében könnyezett. Könnyei pedig az elsötétedő égboltra hulltak, s ezernyi kis fényes ponttal ragyogtatták be azt. Átölelte gyermekeit, és boldogan nézte, ahogyan minden sziklából, s minden folyóból férfiak és asszonyok lépnek ki. Hol hegyes füllel, hol zöldes vagy kékes bőrrel, hol szarvakkal, hol pedig karmokkal. Ám mindig mind csodálva néztek rá.
Lessandre viszont nem maradhatott. Hagynia kellett gyermekeit, hogy megtalálják az utat. Hatalmas, fényes palotát készített magának az égen ezüstös kerek ablakát pedig úgy helyezte el, hogy mindig lenézhessen rajta a világra, mely a hangjából fakadt.
Lelépett a földre, elbúcsúzott gyermekeitől, s megígérve, hogy visszatér még, és ők is elmehetnek majd hozzá, felköltözött az Égi Palotába. Ahol a földhöz ért a lába, ott sanca fa sarjadt, s hatalmas lombkoronás óriássá nőtt.
A szimelek pedig tüzeket gyújtottak körülötte, egymás kezét fogva körbe táncolták és énekelték az istennő csodáját. A sanca fa pedig Lessandre ajándékaként megőrizte nekik a pillanatot, amikor az istennő elénekelte a világ történetét.
EGYÉB HITRENDSZEREK
Holdistennő és Napisten (avagy az elfek hitvilága)
Az elfek a Hold istennőjének tulajdonítják a mágia eljövetelét a világba, csakúgy mint a szimeli életet. Hitük szerint Leerason kezdetben nem váltották egymást a nappalok és az éjszakák.
Egyedül a nap uralkodott a kéklő égbolton, ám emiatt nem voltak fák, virágok vagy hűs patakok, mivel a meleg minden kezdődő életnek hamar véget vetett. Ezt a végtelen fény koraként is szokták emlegetni, avagy a Napkirály/Napisten uralmának. Az elfek regéi szerint neki köszönhetik magát a fényt, a tüzet és a földet, tehát mindennek az alapját, ám ez a teremtés nem tette boldoggá. Hiába alkotott hegyeket, völgyeket, hiába formázta kedvére a felszínt, valami mindig hiányzott. Ekkor véve saját életerejéből, megajándékozta a földet a tűz erejével, ami a hegyek belsejéből tört elő. Csodálatos látvány volt és félelmetes, de ez sem segített huzamosabb ideig kedvtelenségén. A Napkirály ugyanis hihetetlenül unatkozott és magányos is volt. Megpróbált a földből társakat formázni, de teremtményei nem voltak értelmes lények vagy egyszerűen nem reagáltak semmire. Ekkor tehetetlenségén elkeseredve a Napkirály szemét behunyva egy könnycseppett ejtett, ami keresztűl suhant az égbolton. Odalent minden elsötétült. A könnycseppel viszont érdekes dolog történt. Egy kis része ugyanis megszilárdult, s mint egy hatalmas gyöngy, lezuhant a földre.
Ott azonban nem állt meg, hanem tovább pattant, míg neki nem ütközött egy hegynek, ahol megrepedt. A repedésekből víz kezdett el szivárogni, nyomában mindenhonnan apró erecskék és patakok fakadtak. Mikor végre megállt, a gyöngy kettéhasadt, akár egy tojás, s kilépett belőle egy, a Naphoz hasonlatos teremtmény. Ő azonban nem égetett, fénye is szerényebb, ezüstösebb ragyogású volt, tekintete igéző, maga pedig szívet rengetően gyönyörű. Amint lábát a földre helyezte, megremegett a világ. Fújni kezdett a szél és a Napkirály által formázott, kőszoborként álldogáló teremtmények hirtelen fellélegeztek.
Elmosolyodott, majd felnézett a szomorú Napra. Megpróbált közelebb lépni hozzá, azonban fénye túlságosan is bántotta, túl forró volt a számára.
A Nap ekkor kinyitotta a szemét. Amint meglátta, egyből beleszeretett, de amint megpróbált közel lépni hozzá, a másik fénye elhalványodott.
Látták ezt az új föld lakói is és megsajnálták őket.
Az elpattant, apró, megmaradt gyöngyszem darabokból nyakéket készítettek életet adó Úrnőjüknek, aki ennek köszönhetően ablakot nyitott magának az égbolton, így fénye megmaradt.
Úgy tartják, a nyakék segítségével találkozni is tudtak. A Napkirály kilépett udvarából és táncba vitte a szépséges Úrnőt, s léptük alatt ezer meg ezer csillag ragyogott fel az égbolton. A varázs azonban nem tartott sokáig. A nyakék ugyanis megrepedt a nagy melegben, s visszazuhant a földre.
Nem tehettek mást, ki-ki visszatért a saját udvarára, s onnan követik nyomon egymás lépteit a megfelelő távolságból. Ez az örök tánc adja mindennek a körforgását, az idő múlását, a nappalok és az éjszakák váltakozását.
Ennek ellenére néhány elf rege úgy tartja, hogy amikor se a holdat, se a napot nem látja a szimel az égen, a két szerelmesnek sikerült ideiglenesen kicseleznie a sorsot, s halhatatlan lendülettel táncolnak valahol egymás karjaiban.
Vallási vezető: Merennis - aki a Napisten és a Holdúrnő tanait meséli, az énekeiket énekli, a rászorulókat segíti, és vezeti a jó út felé azokat, akik vezetést igényelnek. Afféle tanácsadó, lelkipásztor, aki nem erőlteti senkire a hitet, de a hívőket segíti a jó útra lépni. Nincsenek templomaik, járják a világot, vagy éppen a közösségük segítői. Eskethetnek, segíthetnek a haldoklóknak, ápolhatnak nagyobb szentélyeket, és hithűen házasodhatnak. Férfiak és nők is lehetnek.
OC feltétel: lehetsz merennis karakterileg, teljes vérű tartosi elfként, szépen megindokolva, hogy miért, s úgy is viselkedve, és megkreálva az életutadat rendesen és szépen felépítve, viszont esketni nem eskethetsz, csak staff engedéllyel.
Rothagar, a Bányák Ura (avagy a törpök hitvilága)
Sokszor mondják törpökre, hogy konok, hangos, földhözragadt népség, akiknek ráadásul borzasztó a stílusa másokkal szemben.
Ezt a teóriát hitük némiképpen meg is erősíti, ám ezzel együtt cáfolja is, ugyanis maguk között egyáltalán nem olyan mogorvák és keménykötésűek, mint azt ahogyan sok szimel gondolja.
Istenük, Rothagar eleinte nem viselte a Bányák Ura titulust, hanem ,,csupán" ő volt maga a föld ura, minden élet neki köszönhetően szökkent szárba, épp úgy, ahogyan a növények gyökerei is a földbe kapaszkodva szívják magukba éltető táplálékukat.
Ezért aztán a törpök különös gonddal viseltettek a világ és az őket körülvevő természet iránt, s hitték, az élet maga az ajándék, amit csupán Rothagar nagylelkűségének köszönhetnek.
Épp emiatt náluk a család fogalma is szent és sérthetetlen, népük meglepően összetartó, s vezetőik felé halálukig lojálisak.
A változás a Nagy Vész idején kezdődött, mikor is azt hitték, eljött a világ vége, Rothagar azonban üzenetet küldött nekik egy látón keresztül, ezért bevették magukat a hegyekbe.
Az új hely új körülményekkel, törvényekkel és nehézséggel járt.
Jellemük, s ezáltal hitük is megacélosodott, Rothagar pedig azzá vált, akire a legnagyobb szükség volt; a Bányák Urává.
Jelképe a túlélésnek, a szilárd jellemnek, annak, hogy soha semmit sem szabad feladni és az összetartozásnak, ami népük felelőssége, akármilyen idők is járjanak fölöttük.
Vallási vezető: Ozrum - az, aki Rothagar szentségét őrzi a kápolnájában, és esketi a törpöket, segédkezik a temetéseknél, különféle szertartásoknál. Nincsenek templomaik. A törpök életében nagy szerepet játszanak a különféle rituálék, ezeknél is többnyire mindig ott van egy ozrum. Többnyire férfiak, akik házasságon kívüli szent életet élnek. Ritka közöttük az asszony, de nem elfogadhatatlan.
OC feltétel: lehetsz ozrum karakterileg, törpként, szépen megindokolva, hogy miért, s úgy is viselkedve, és megkreálva az életutadat rendesen és szépen felépítve, viszont esketni nem eskethetsz, csak staff engedéllyel.
Nagy Egész Istene (avagy a goblinok hitvilága)
A goblinok nem hisznek magasabb entitások létezésében. Nézetük szerint a világ egy átlátható, felfedezhető és ezáltal minden szempontból megismerhető hely.
Bármire, amire valaha egy szimelnek szüksége lehet, az megtalálható, fellelhető a világban, csupán rá kell jönni, hogy hogyan, miként és hol. Emiatt legtöbbjük egész életét a kutatásnak és a fejlődésnek szenteli, hiszen népük szemében akkor válnak valakivé, ha valami újat tesznek le az asztalra. Nem hiába tűnhetnek olykor megszállott, mániákus, felelőtlen bolondoknak. Ám vigyázat, egy goblint sem érdemes emiatt alábecsülni!
A mágiától viszont erélyesen elzárkóznak. Mivel egy goblin sem képes ennek az erőnek és energiának az irányítására, így egyszerűen csak humbugnak, szemfényvesztésnek tartják.
Hatásosságát azonban még ők sem tagadhatják, így emiatt majdnem mindegyikük tart tőle valamilyen szinten.
Hiányosságukat mégsem szégyenlik, ugyanis véleményük szerint pont a mágia miatt nem képes Leeras világa a fejlődésre. Velük ellentétben.
A Természet Mágiája (avagy a szilvánok hitvilága)
A szilvánok elsősorban az erdőben, a természetben és az elemi erőkben hisznek, hiszen szilváni emlékezet óta kint élnek a szabadban, tökéletesnek ható összhangban a fa rengetegek és azok lakóinak társaságában.
Minden szimel közül rájuk illik leginkább a természeti nép kifejezés.
Ez a gondolatvonal és hitvilág teremtette meg különös szokásaikat és rítusaikat is.
A szilvánoknál mindennek külön istene van. A víznek, az erdőnek, a szélnek, a földnek. Ha kell, ezekhez imádkoznak, mutatnak be ajándékot vagy bizalmukat kérve járják el táncaikat.
A természet számukra maga az élet és a mágia.
Ahhoz, hogy valaki igazán megértse, tisztelni kell, mert ez a kölcsönös tisztelet adja meg a hosszú és boldog élet alapját minden szimelnek.
Vallási vezető: Ceyith - szilvánul annyit tesz, Néma Hallgató, s ők próbálják felfogni, megérteni, az erdő szellemeinek neszeit, hangjait, járják a vadont, és figyelnek. Dolgokat hallanak a szélben, egy levélben, a víz csobogásában. S, hogy igazak-e? Ezt a hithű szilvánokon kívül a legtöbben tagadják. Legfőképpen nők lehetnek ceyithek, akik megtartják erényüket maguk és a természet számára. Nincs se szentélyük se templomuk, mindig az erdőben, a szabad ég alatt tartják az esetleges rituálékat.
OC feltétel: lehetsz ceyith karakterileg, teljes vérű szilván nőként, szépen megindokolva, hogy miért, s úgy is viselkedve, és megkreálva az életutadat rendesen és szépen felépítve, viszont esketni nem eskethetsz, csak staff engedéllyel.
Gorrat, a Hadak Ura (avagy az orkok hitvilága)
Az orkok hitéről kevesen tudnak még annál is kevesebbet, de az ismert, hogy ez a nép szinte fanatikus hódolattal beszél a tűzről és a tűz erejéről.
Úgy tartják, hogy egyszer hajdanán, még mielőtt az orkokat a rakassák uralmuk alá hajtották volna, volt köztük egy harcos, aki alkut kötött magával A Tűzzel. Ezáltal pedig oly nagy hatalomra és erőre tett szert, hogy amíg élt, senki nem volt képes legyőzni vagy megállítani.
Ő volt Gorrat, a Hadak Ura, akinek uralkodása idején érte el legnagyobb sikereit az ork társadalom. Akkoriban méltán nevezhették magukat a Retteget Törzsnek!
Elvileg Gorrat kétszer olyan hosszú ideig élt, mint fajtársai és nagyon sokáig nem is öregedett. Hatalma viszont hirtelen, egyik napról a másikra szűnt meg, bármiféle előjel nélkül.
Egyesek szerint Gorrat hosszabbítást akart kérni A Tűztől, de amaz megtagadta kérését és ott helyben behajtotta a nagy hadvezér minden addigi tartozását.
Mások azonban inkább úgy vélik, hogy Gorrat csupán álmot alszik, s egyszer majd visszatér. Amikor pedig ez megtörténik, az orkokra új hajnal köszönt és mindent visszakapnak, amit a hosszú évek alatt elvesztettek vagy elvettek tőlük.
Vallási vezető: Sámán - aki Gorrat segedelmével képes az ősi szellemeket lehívni, ezáltal pedig különféle rituálékat művelni. Egyfajta tanácsadó, segítő, lelkipásztor, akihez szinte minden téren fordulhatnak a törzs vagy horda tagjai. Nagy becsben tartják őket. Nincsenek templomaik, se szentélyeik. Lehetnek férfiak és nők is egyaránt, és nincs semmilyen megkötésük a házasságra vagy az erény megőrzésére.
OC feltétel: sámán nem lehetsz, csak staff engedéllyel.
Missani, a Kedves (avagy a mirimik hitvilága)
A mirimik hite sok szimel számára hihetetlennek és rendkívűl naivnak tűnhet. Ők ugyanis az eredendő jóban hisznek és a kedvességben.
A Missani is annyit jelent a nyelvükön, hogy kedves teremtés.
Hiszik, hogy minden szimel alapvetően jónak születik, legfeljebb a felszínen, a körülmények hatására viselkednek mások másképpen.
Ezért aztán mindenkiben igyekeznek meglátni az alapvető jó tulajdonságokat, hiszen ezt tartják az alapvető természet részének. Akinek pedig sikerül megismernie egy szimel alapvető természetét, akkor az egész lényét, a lelkét is megismerhetik.
A mirimiknél éppen ezért minden érzelem nagyon erős, intenzív és bensőséges.
Ha mégis külön hisznek valami feljebb való magasabb hatalomban, akkor általában Lessandre istennő követőivé válnak.
Vallási vezető: Ikkiki - aki Missani tanaival kedvességre tanítja a mirimiket. Mindenkihez van mindig egy jó szava, és titokban akár még jócselekedetek soraival is meglepi a környezetét. Ők esketnek, vezetik a temetési ceremóniákat, és segítik a mirimiket a lélek jóságának útjain. Lehetnek férfiak és nők is, akik tisztes házasságban is élhetnek.
OC feltétel: lehetsz ikkiki karakterileg, mirimiként, szépen megindokolva, hogy miért, s úgy is viselkedve, és megkreálva az életutadat rendesen és szépen felépítve, viszont esketni nem eskethetsz, csak staff engedéllyel.
HÍRES ENTITÁSOK
A világban néha kialakulnak egészen különös hitek, amelyek többnyire egy-két szimellel kezdődtek, de mégis az idővel kinőtték magukat, és egész falvakat, csoportokat képesek voltak bekebelezni.
Akiknek valamiért nem feleltek meg a népük hite, vagy éppen Lessandréé, néha ezek közül választanak maguknak mást. A legtöbb negatív isten, és nem véletlenül. Lessandre és sok más isten ugyanis nem igazán tolerálja a lopást vagy a gyilkolást.
Valószínűleg sok isten ezért született meg, amely ezekkel áll kapcsolatban. Nem túl gyakoriak ezek a hitek, de néha van rájuk példa, mint ahogy az ennél egyedibb, egy-két főt számláló hitekre is, melyeknek már se szeri se száma a világban.
Az erdők istene
Talán az egyik legrégebbi entitás, akiről a népek úton, útfélen mesélnek, azonban ezek a történetek százszor száz félék.
Van, aki egy titokzatos idegenről regél, aki kivezette az erdőből, amiért megosztotta vele tűzhelyét, de az arcára nem emlékszik.
Van, aki az erdő haragjáról számol be éjszakai tiltott vadászatok során, hogy a természet mintha életre kelt volna körülötte, s hogy a fák zúgtak, süvítettek, elzárták a kiutat, különös és rémísztő hangokat hallatott a mélysötét és ezek együttese összezavarta a vadászó fejét,
de a legtöbben csupán érthetetlen és megmagyarázhatatlan dolgokat vélnek látni és hallani egyes tájakon.
Annyi azonban bizonyos, hogy a legtöbb szimel úgy tartja, hogy az erdőknek óvó és védő pásztora van, s csak az pillanthatja meg, aki valami oknál fogva méltóvá válik a tiszteletére. Erdőből viszont sok van, ezért egyes területeken az istennek segítő társai akadnak. Ezek általában különböző állatok formájában jelennek meg, de szentnek és sérthetetlennek számítanak.
Ennek ellenére mindig akad egy-két elvetemült kalandor, aki próbára teszi az isten kegyeit és megpróbál levadászni védencei közül valakit.
Ábrázolása: Egy tölgyfa levél vagy ág, esetleg a négy elem bármelyen ábrázolása.
Megnevezései: Isvu, Cyssa, Reyvik
A tolvajok istene
Név szerint A Suhanc,
Delronban azonban szegényebb, s alvilági körökben Moan-nak hívják, s úgy tartják, hogy ha hozzá imádkoznak, megsegíti őket a tolvajlásban vagy az átverésben.
A Suhanc isten legendája mégsem emiatt vált kedveltté a szimelek számára.
A szóbeszéd szerint, ugyanis Moan kifejezetten kedveli a vakmerő, ravasz, kellőképpen kreatív, ötletes és szemtelenül pimasz vállalkozásokat, így ha valaki ebben a szemléletben tengeti unalmas napjait, akár az isten kegyeibe is beférkőzhet. Ha valakinek ez sikerül, Moan megmutatja az illetőnek a titkos rejtekhelyet, ahova maga az istenség gyűjtötte és gyűjti azóta is létezése óta felhalmozott vagyonát.
A történetek szerint eddig ez egyetlen szimelnek sikerült, még hozzá egy teljesen hétköznapinak nevezhető embernek, akiből egyik napról a másikra vált Delron legvagyonosabb és legbefolyásosabb polgára. Ő volt Tiffat Zenmar, vagy ahogy felsőbb körökben illették: a Kosz Nemes.
Hogy vagyona honnan származott valóban, az sohasem derült ki, ugyanis Tiffat soha nem osztotta meg senkivel a titkot, még saját gyermekeivel sem, így a sokak által remélt és áhított tudást magával vitte a sírba.
Ábrázolása: Egy lyukas érme.
Megnevezései: Moan, Suhanc
A káosz istennői
A káosz istennőiről elsőként a Nagy Háború idején kezdtek beszélni a szimelek.
Úgy tartják, hogy a véres, és sok ártatlan áldozattal járó pusztítás keltette életre őket és a harcok, csaták értelmetlen összevisszaságából, árulásokból, ármánykodások okozta fájdalmakból, s magából a káoszból merítik erejüket.
Őket okolják a trónviszályok, természeti katasztrófák és minden egyéb balsorsú események miatt.
Egyesek szerint két nővérről van szó, akiket saját családjuk árult el, majd ölt meg, s mikor a háború idején a katonák tartalék híján sírköveket kezdtek bontani katapultok számára, megzavarták nyughelyüket. Lehet, csupán egyszerű kísértetek, a szimelek mégis isteni hatalommal és tulajdonságokkal ruházták fel őket.
Így váltak ők hétköznapi nyelven A Káosznővérekké.
Ábrázolásuk: Két sötét, hosszú hajú, maszkos lány fej egymásnak háttal, mosolyogva.
Megnevezései: Káosznővérek, Ry és Re, Riyah és Reyah
A halál istene
Talán nincs is olyan világ, társadalom vagy csoport, ahol nem ábrázolják valamiféleképpen a halált, ezért nem is lehet mindegyiket leírni.
Delronban például Samal-nak hívják, aki egyedül él a Fekete Kertben, s virágokat gyűjt a tavára. Minden virág egy-egy elhunyt szimelt jelent, s színük aszerint változik, milyen életet éltek. A tisztaszívű, jóságos emberek fehér virággá válnak, a gonosz, rosszindulatúak virága viszont fekete, akár a csillagtalan éjszaka.
Tartos + Delron kis része:
Ezeken a területeken Lessandre hite dominálja a halálon túli hitet is, így eszerint az arra érdemes szimelek lelke a kapu csillagképen keresztül lép be Lessandre birodalmába, s lelkük tisztaságától függően fénylő csillagokká válnak. Minél tisztább életet élt valaki, annál fényesebben ragyoghat az égbolton. De persze olykor emellett a hit mellett is megfér Samal hite, egyesek pedig kombinálják, Samal pedig azzá az entitássá válik benne, aki átvezeti a holtakat Lessandre birodalmába.
Megnevezései: Samal, Samath, Samar, Samak
A gazdagság istene
Sokak szerint gazdagoknak áll a világ, hiszen pénzért, azaz dreelért szinte bármi megvehető.
Érdekes módon, ezek az úgynevezett gazdagok többsége mindennapos rettegésben él. Rettegésük oka pedig nem más, mint hogy egyszer nem lesz elég dreeljük. Beteges, nem?
Milyen jó, hogy Kvadrokra mindig számítani lehet!
Kvadrok az élvezetek, a gazdagság és a tartós haszon istene, akinek felsőbb körökben gyakran áldoznak a nemesek vagy a vagyonosabb kereskedők, szerencsevadászok.
Persze nem emberrel vagy más szörnyűségesen sötét és illetlen dologgal (többnyire), hanem borral, sajjtal, szőlővel, a 101-edik birkával, illatos füsttel, ékszerekkel.
Sok kúriában oltárt állítanak neki, s minden héten legalább egyszer imát mindanak neki.
Lessandre követői ugyan ellenzik ezt a buzgó, földi halandóság imádatra sarkalló hitet, de hihetetlen módon, vagyoni okok miatt egyáltalán nem üldözik.
Ábrázolása: Nincs konkrét ábrázolása. Egy Kvadroknak szentelt oltár látványa úgy is önmagáról beszél.
Megnevezései: Kvadrok
A szerelem istennője
Számos mondás, jelző és szállóige próbált már körvonalat festeni annak az érzésnek, amiket a szimelek csupán egyetlen szóval írnak le, szerelem.
A szerelem vak. Az igaz szerelem a világon mindennél erősebb.
(,,Szeretni kell, mert szeretve lenni jó."
,,A szerelemnek múlnia kell, s ha múlik akkor fájnia kell..."
,,Mert nincs boldog szerelem, de a kettőnkké kedvesem.")
A szerelem végtelen, lila köd.
A szerelem páfrány.
Annyi tehát bizonyos, hogy ez az istenség semmiképpen sem lehet kiszámítható, logikus vagy épp épeszű. Aki látta, általában férfiak, élete legszebb nőjét emlegette, de a külsőségek gyönyörködtető említése mellett mást nem hajlandóak mondani.
Ábrázolasa: Egy szál fehér és egy szál vörös rózsa keresztben egymáson.
Megnevezései: Vyrella, Meiara, Thiesse
A tenger istene
Azaz köznyelven a hajósok, matrózok és egyéb vízre született népek istene.
Valahol férfiként ábrázolják, valahol nőként emlegetik szeszélyessége miatt.
Hangulatától és rokonszenvétől sokan függnek, ezért minden épp eszű utazó féli és tiszteli egyszerre.
Hosszabb utak előtt tüzet gyújtanak neki a partokon, amibe különböző növényeket és sót szórnak, van ahol egy csepp vért is, majd a füstöt a tenger felé legyezik, hogy az istenség fogadja őket pártfogásába.
Ábrázolása: Két hal, amint kört alkotva kergetik egymást.
Megnevezései: Tryonh, Ptericcus (nőként: Tryionre)
Az igazság istennője
Egyesek Leesandrével azonosítják, de akik nem hívei a Fényesség Istennőjének, azok általában Titala, az igazság és egyenlőség istennőjének hitében találtak útmutatóra.
Tanai egyszerűek:
A világon sok igazságtalanság van, de az igaz, s igazságos szimeleknek mindig is méltó, s megbecsült helye lesz az életben.
Az igazság nagy erkölcsi kérdés, követni sem könnyű, hiszen előfordulhat, hogy az igaznak több oldalról több arca van, ezért törekedni kell, hogy látásmódunk széles és minél kevésbé behatárolt legyen.
Titala hívei épp ezért általában szerzetesek, akik az igazság keresése mellett mások és saját maguk békéjét kutatják Leerason.
Ábrázolása: Egy fekete-fehér mérleg.
Megnevezései: Titala, Tilayah
A SÖTÉTSÉG ISTENE
Zrogdvar hite egy igazán különleges irányvonal a különböző hitvilágok sokaságában, ugyanis az ő személyét nem az erdő szépsége, nem ősi kultúra történelmi gyökerei, hanem maga a mágia, pontosabban a mágiától való félelem hívta életre.
Kezdetekben ugyanis, amikor a mágiát még senki nem volt képes ágazatokban meghatározni, azaz (a teljesség igénye nélkül) nem létezett külön elemi, druida, hajnal vagy vérmágia, a szimelek a maguk módján bontották szét a varázslatokat jóra és rosszra, hasznosra és haszontalanra, viccesre és félelmetesre. Többre nem is volt szükségük, hiszen kezdetekben igen kevesen gondoltak a mágiára úgy, mint valami megtanulható tudományra.
A félelem azonban mindig is ott lappangott a szimelek lelkében. A félelem az egyik legelemibb, legősibb ösztöne minden fajnak, hiszen a félelem érzete óvatosságra int, megerősít és növeli a túlélés esélyeit, jó esetben.
A Zrogdvar név az elfek régi nyelvén épp ezért nem is jelent mást, mint Sötét Szellemet vagy Gonosz Erőt.
Zrogdvar neve tehát már a kezdeteknél összemosódott a rosszal, a félelmetessel, s sokáig minden mágiát neki tulajdonítottak ami rosszat hozott valakire vagy csupán ijesztőnek hatott.
Az Ezerfejű Sakálisten titulus jóval később kapcsolódott hozzá, bár már a korai ábrázolásaiban is feltűnik a sakál, mint az istenséget szimbolizáló jelkép.
Manapság Zrogdvar hite visszaszorult a tényleges vérmágiát űző mágusok körébe, mások nem is igazán ismerik, az elismerésről pedig kár is szót ejteni.
Érdekes, hogy ennek ellenére a kultusza évezredek óta vitathatatlanul fennáll.
A követői úgy tartják, hogy Zrogdvar egyike a világot megteremtő 5 istenségeknek.
Az első megteremtette a fényt, a második a sötétséget, a harmadik az életet, a negyedik lelket adott az élőknek, az ötödik pedig tudattal ruházta fel néhányukat a maga tetszése szerint. Ő volt Zrogdvar.
Ám a másik négynek nem tetszett, amit Zrogdvar teremtett, sem az, hogy az istenség megválogatta ajándékát a teremtmények között.
Ezért a négyek győzködni kezdték, hogy másokra is terjessze ki a tudatot, míg végül Zrogdvar belement, s így született meg az az önálló, sokszínű szimel tenger, amit ma is ismerünk.
A történet azonban itt nem ér véget.
Zrogdvar továbbra is külön figyelmet fordított az elsőkre, akik ajándékában részesültek és tanítani kezdte őket, még pedig arra, hogy a tudatot, amit kaptak, hogyan tudják irányítani, de nem csak a magukét, másokét is.
Mikor kiderült, a többi isten titokban összeült és megbeszélték, hogy véget vetnek Zrogdvar külön ámokfutásainak. Közös erővel rávették a már megteremtett lényeket, hogy tagadják meg Zrogdvart, mint isteni hatalmat, cserébe részleges hatalmat kapnak a világ felett, azaz megtanítják nekik, hogyan is használják az őket körülvevő energiákat varázslatos, mágikus dolgokra. Az összefogás olyan sikeresnek bizonyult, hogy még Zrogdvar saját tanítványainak többsége is az alkotójuk ellen fordult.
Mikor az ötödik istenség rájött az árulásra, a szíve meghasadt, féktelen dühében, s tartva a megmaradtak árulásának lehetőségétől, átkot szórt arra a kevés szimelre, akik egyik másik isten suttogására sem voltak hajlandóak elárulni teremtőjüket.
Az átok még nagyobb hatalmat adott nekik, ám haláluk pillanatában 1000 áruló lelket kellett felmutatniuk Zrogdvarnak, különben, ha ennyit nem tudnak felmutatni, akkor a sajátjukat emészti fel az Ezerfejű Sakál isten - melynek minden feje egy válogatott kín és szenvedés - 1000 éven át.