Főmenü

Főoldal Fórum Szabályzat Chat

Világleírás

Leeras Világa Delron Fajok Kasztok Mágia Hitvilág Bestiárium és herbária Térképek Legendás Leerasiak

Súgó / Segítség

Kezdő Kalandoroknak Kreatív Kalandoroknak Karakterlap Struktúrák GY.I.K.

Egyéb

Alkotók Kockagurító

Oldal tetejére
<<< vissza

Szilván

Magasság:

nő 170-190 cm, férfi 190-210 cm


Szemszín:

fehér, kék, lila


Hajszín:

nagyon sötét, vagy nagyon világos színek


Bőrszín:

fehér, barna, kék, lila – néha narancs vagy vörös


Maximális életkor:

nagyjából 200


Hitvilág jelenleg:

Lessandre és a természet mágiája


Általuk kedvelt fajok:

elf, törp, nimfa, mirimi


Számukra semleges fajok:

ember, goblin, félvér, cherub


Kevésbé kedvelt fajok:

rakassa, ork


Lehetséges utód:

+szilván=szilván, +ember=félszilván*, +félszilván=félszilván**
*- rendkívül ritka a sikeres fogantatás
**- ritka a sikeres fogantatás


Állapotosság időtartama:

9 hónap



A hitvilág természetesen csak az általános hitvilág, ezen kívül másban is hihetnek, de a többségük leginkább ebben hisz. A felsorolt fajok közül pedig lehet, hogy a te karaktered teljesen más fajokat kedvel vagy nem kedvel, ez csak az átlag, a leginkább megszokott tőlük.

A szilvánok a természet lényei.
Kecskelábú, patás, hegyes fülű lények. Még a nőknek is vannak kisebb szarvaik, és vékony, apró, maximum a térdükig érő farokkal rendelkeznek, mely az ugrás közbeni egyensúlyozásban segít nekik. Bőrük nagyon különleges és egyedi módon fehér, kék vagy lila színben játszhat, vagy ezen színek valamely árnyalatiban. Olykor narancsos vagy vörös is lehet, de ez ritkább náluk.

Igen sokrétűek lehetnek. Vannak harciasabbak közöttük, ám többségében kedvesek és halk beszédűek, akik az empátiát tartják előnyösebbnek a puszta erőnél. Gyakorlatiasak és kitartóak, próbálják megérteni az élet lényegét és értelmét. Tisztelik a természetet, de ugyanakkor a mágiát magát is nagyra tartják, mint a természet puszta, elemi ajándékát. Sokuk a mágusok útjára is tér közülük, de ugyanennyi harcos és gyógyító kerül ki a fajukból. Szeretnek az erdőkben, hegyekben járni kelni, de kedvelik az emberi városok fényűzését és sokszínűségét is. Nem túl hirtelen lények, általában hamar elengedik a sértéseket és haragot sem tartanak hosszú ideig. Tőlük távol áll a bosszú, inkább az élet mélyebb dolgaira koncentrálnak.



Társadalom:

A szilvánok egyfajta matriarchális társadalomban élnek. A férfiak dolga ugyan a vadászat és a család védelme, de a nők irányítják a társadalmat és a családokat, női vezetők vannak, és az ő szavuk a döntőbb. Nem nézik le a férfiakat, hiszen nekik is megvan a maguk hasznos és a társadalmukat előrelendítő dolguk, de a nők hoznak meg minden fontosabb döntést, inkább ők hagyják el a falvakat és mennek el kalandozni, vagy alkotnak politikai vagy kereskedelmi kapcsolatokat, és ők vannak a leginkább tisztelve a fajuk által, mint az új élet adói. A férfiaknak kötelességük van, a nőknek pedig lehetőségeik. De még soha egyetlen egy szilván sem emelt szót ez ellen. Úgy tűnik tökéletesen jól érzik magukat ebben a társadalomban. A szilván férfiak fejében meg sem fordul, hogy egy nőre kezet emeljenek, inkább védelmezik és tisztelik őket, a nők pedig cserébe megadnak mindent a férfiaknak, amire azoknak szüksége lehet.

Nincsenek fővárosaik, nincsen fő irányítójuk. Egyedül talán Erdővég az, amelyet nagyobb városnak mondhatunk, és a szimelek ezt tartják a nem hivatalos szilván fővárosnak. Minden szilván falunak megvan a maga – természetesen női – vezetője, aki – a többi szilvánnal egyetemben - elfogadja Ragonek királyt, vagy azt az uralkodót és a törvényeit, amelynek a birodalmában él, hiszen nekik köszönhetik a békét.



Öregedés:

Egy átlagos szilván húsz éves korában kezd el kamaszodni, és harmincévesen már felnőttnek tekinthető és házasodhat. Az öregedés folyamata harmincéves korukban lelassul náluk, és egészen százötven éves korukig erejük teljében vannak, onnantól is csak lassan, apránként, fokozatosan öregednek. Nem igazán őszülnek meg, ritka az olyan szilván, amelynek akadnak ősz tincsei, még ritkább a teljesen megőszült közöttük. Ráncosodni is csak módjával ráncosodnak, de ha külsőre kevésbé is látszik, lassan ők is elfáradnak és fizikailag legyőzi őket az idő. Mivel nagyon figyelnek és vigyáznak egymásra, tisztelik és segítik az öregeket, gyakran a kétszáz éves kort is megélhetik.

Fontos megjegyzés: ha szilván karaktert szeretnél, akkor amit szabadon leregisztrálhatsz, az nem lehet idősebb száz évesnél. Ha ennél érettebb, bölcsebb szilvánt szeretnél hozni, lehetséges, ám ahhoz már legalább egy „rutinos játékos” titulusú karakterednek kell lennie, és ugyanolyan kérvényt kell benyújtanod, akár egy speciális karakternél.



Házasság:

Hűséges típusok, gyakran egy életen át szeretik a párjukat, még ha a lángoló szerelem már el is vész, olyan mélyen képesek szeretni, hogy az felülír minden más érzelmet.



Hit:

Nincs konkrét istenhitük, leginkább csak a természetet tisztelik, és a mágiát dicsőítik, mint a természet legnagyobb ajándékát. Ezért nagyon szeretik is a mágikus dolgokat. Ám manapság már elfogadják Lessandre hitét is, belátva, hogy valamilyen erőnek lennie kell a háttérben. Részleteket lásd: Hitvilág



Mágia:

A szilvánok régóta ismerik a mágiát, noha nem olyan tudományosan közelítették meg mint a törpök vagy az elfek. Náluk inkább ösztönösen jött, már azoknál aki képes volt rá, iskoláik sosem voltak, az idősebb, tapasztaltabb varázslók tanították azokat, akik tehetségesnek bizonyultak. Leginkább az építő, környezetüket befolyásoló, és gyógyító varázslatokban mélyedtek el, nagyobb településeikben sok helyen felfedezni mágikus építészet nyomait, de ez nem azt jelenti, hogy másra képtelenek lettek volna. Mágikus tehetségük majdnem vetekszik az elfekével, de a kultúrájuknak nem képezi olyan szerves részét, és az oktatásában is messze elmaradnak tőlük. Manapság a tehetségeseket már nem is maguk közt tanítják, inkább a hivatalos iskolákba küldik ahol sokkal jobban tudnak fejlődni.



Érdekességek:

A szilvánok annyi zöldséget esznek, hogy szinte már vegetáriánusnak is tűnhetnek. Ám a tévhittel ellentétben szeretik a húst is, csak minél kevesebb alkalommal akarnak végezni az állatokkal. Patáikon nem hordanak semmilyen lábbelit, de nagy gonddal tisztítják és ápolják a szaruréteget. Olykor viszont felcsatolnak szép lábszárvédőket, ha rövid is a nadrág rajtuk. A nők pedig ritkán hordanak szoknyát, vagy hosszú, nőies ruhát, leginkább csak jeles alkalmakkor. Minden szilván szarvformája, mérete és a rajta lévő barázdák olyan egyediek, akár az ember ujjlenyomata.



Ajánlott Kasztok:

kardforgató, íjász, bárd, mágus, polgár



Faji bónuszok:

Szarvuk néha kifejezetten hasznos lehet, farkuk pedig, noha kapaszkodni nem tudnak vele, segít az egyensúlyozásban. Lábuk formájából adódóan valamivel nagyobbat tudnak ugrani a többi fajnál.



Faji hátrányok:

Szarvuk és farkuk néha kifejezetten hátráltató tud lenni, beakadhatnak, elkaphatják őket stb… Patájuk miatt nem igazán tudnak hangtalanul közlekedni, legalábbis a legtöbb terepen.



Faj maximum elérhető tulajdonságai:
Tulajdonság Érték
Erő: Rendkívüli (11)
Fizikum: Heroikus (12)
Ügyesség: Rendkívüli (11)
Agilitás: Kivételes (10)
Gyorsaság: Epikus (13)
Intuíció: Heroikus (12)
Intelligencia: Kivételes (10)
Akaraterő: Kivételes (10)
Karizma: Kivételes (10)


Ismert Történelmük:

A Szilvánok a Kissárkányt tartják származási helyüknek.
Első számottevő településük, a ma már majdhogynem kisvárossá nőtt, csodálatos Erdővég, ami 1011-ben jött létre. Itt kezdett fejlődésnek indulni a kultúrájuk

1500 környékén találkoztak először a Raunokkal, akik ekkortájt kezdtek egyre délebbre merészkedni az erdőkben, pár hónapon belül az emberek már csapatokban vadászták őket hogy Raunorba szállítva rabszolgaként árulják a Szilvánokat. Erdővég egy időre lakatlanná, elhagyatottá vált, a Szilvánok ugyanis menekülni kényszerültek. Kis csapatokra széledtek szét az erdőben, többségük visszament Rejtekhegyre.
-Rejtekhegynek nevezték el a hegységet ahonnan származtak, ahol sikeresen el tudták kerülni a raun vadászokat-

A Raseai partraszállásról sokáig nem szereztek tudomást, már csak akkor amikor a Kelet-Raun birodalom elbukása után az Altosiak a Nyugat-Raunokkal kezdtek háborúzni. Maguk a Nyugat-Raunok keresték fel végső elkeseredettségükben a Szilvánokat, akik a múltbéli események dacára hajlandóak voltak segíteni. A törpök háborúba való beszállása volt az, amivel végre jelentősebb eredményeket tudtak elérni, már-már úgy tűnt hogy sikerül kiverniük a hódítókat a kontinensről, mikor egy újabb nép csatlakozott a csatába. Mint kiderült nem csak északon szálltak partra, délről pedig újabb hajóflották szállították fel a Soulanok seregeit, akiket az Altosiaknak sikerült maguk mellé állítaniuk. Az ötven évig húzódó háború végül elveszni látszott, a Raunoknak már a fővárosa is ostrom alatt állt, ekkor léptek színre az elfek.

A békítők viszont nem voltak hajlandók aktívan állástfoglalni valamelyik oldal mellett, mindenképpen azt akarták hogy a felek maguk közt egyezzenek meg, ők viszont erre egyszerűen képtelenek voltak. Az elfek végül segítségül hívták a Cherubokat. Az óriási szárnyas "angyalokkal" hosszas tanácskozások után végül sikerült megegyezniük abban, hogy a két fél egy-egy hőse döntse el a háborút. Ha a szövetség bajnoka nyer a hódítók elhagyják a kontinenst, ha pedig Altos győzedelmeskedik, akkor maradhatnak és helyet kapnak maguknak, meghódított földjeik többségét megtarthatják, de fel kell hagyniuk a hódítással. Az Altosiak kénytelenek voltak belemenni, mert egyszerűen nem volt már más választásuk, a szövetség pedig biztos volt a győzelmében. Mennydörgő Horgas, a törpök akkori vezére úgy gondolta, példát kell állítania a becstelen Altosiakkal szemben. Vezér a vezér ellen a népük érdekében, saját maga állt ki Leerain védelmében. Rasea királya, Namon nem volt elég bátor hogy kövesse a példáját, nem is hősiességéről volt híres, maga helyett inkább Cassidian-t jelölte. Végül Cassidian nyert, ezzel örökre belevésve a nevét a történelembe.
Az Altosiak maradhattak hát, Yggrogod (A kelet-raun főváros amit elfoglaltak) és területei megmaradtak Altosi uralom alatt, az akkor még kicsinyke Delron, ahol először partra szálltak a Raseaiak, megmaradt saját, itteni fővárosuknak.

A háborúban nyújtott segítségükkel a szilvánok végre kivívták maguknak a megbecsülést és a tiszteletet. Noha a Raunori rabszolgaság még jópár évszázadig fennmaradt, a Szilvánok területeit már nem háborgatták. Az emberek viszont nem bántak tisztelettel a környezetükkel, túlvadászták és kitermelték az elérhető erdőket, emiatt pedig a velük való viszonyuk szép lassan megromlott, ami végül kisebb összecsapásokhoz is vezetett. Az elfek ilyen, viszonylag apró ügyekbe nem voltak hajlandóak belefolyni, pláne úgy, hogy csupán fákról és állatokról volt szó, így ezután velük is romlani kezdett a szilvánok viszonya. A sértett szilván nép, felháborodva a többiek hozzáállásán egy időre elzárkózott mindenkitől. Visszahúzódtak saját területeikre, azokat viszont keményen védték minden behatolótól.

A 2313-as északi vész (a sárkány, Raggatherion) ennek megfelelően nem érintette őket, az egészről tudomást is csak azután szereztek, hogy már lezajlott. Yggrogod pusztulása után a raunok visszahódították Altos tartományaitól a régi területeiket, Rasea így minden földjét elvesztette Leerainon. Az Árnyas Rengeteg lakható területei és a Kissárkány keleti oldalának nagy része sokáig Szilván uralom és védelem alatt állt.

2793-ban Delron küldöttei voltak akiknek hosszas tárgyalások után sikerült végre ismét enyhülésre bírnia az erdő népét. Utat akartak ugyanis építeni észak felé, ehhez pedig az erdőn keresztül kellett menniük, az egyetlen dolog azonban amiért a Szilvánok ezt engedélyezték, az a Raunori rabszolgaság felszámolása. A Delroniak meg is ígérték hogy elintézik a problémát, a szilvánok pedig megelőlegezték nekik a bizalmat. Ezt elérni azonban koránt sem volt olyan egyszerű, mint megígérni, száz esztendőnek kellett eltelnie, mire ténylegesen megszűnt a rabszolgaság. A szilvánok szép lassan ismét nyitni kezdtek a többi nép felé, ekkor már észak felé is sikerült kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteniük, és rövid ideig viszonylagos béke telepedett Leerain kontinensére.

3819-ben történt ismét olyan világméretű esemény amiből a szilvánok sem maradtak ki, ekkor bukkant fel ugyanis Morgerdreine, egy újabb sárkány, ez pedig már nem a messzi északról, hanem a Sárkány-hegységből érkezett. Meg sem állt egészen Delronig, ott rettentő pusztítást végzett mielőtt sikerült legyőzniük. A helyreállítási munkákban a szilvánok derekasan kivették a részüket, és meglehetősen sok segélyt nyújtottak a sínylődő népnek.

Mivel alakulása óta Delron északnak a Szilvánok és az Árnyas rengeteg miatt nem igazán tudott terjeszkedni, a nyugatra eső területeket fedezték fel és lakták be maguknak, eljutottak egészen a nyugati partokig. Itt találkoztak először a goblinokkal 3907-ben, a szilvánokhoz ekkor még csak a hírük jutott el. Ennek a terjeszkedésnek köszönhető csupán, hogy a 4013-ban partraszálló Rakassákról időben értesültek az emberek, és rajtuk keresztül a többi faj. Ezeket a területeket a Rakassák könnyen és gyorsan meghódították még mielőtt a kontinens össze tudta volna szedni a seregeit, Delron hadereje egymagában ugyanis nagyon kevésnek bizonyult. A hosszú és véres háborúba természetesen a szilvánok is beszálltak, de még az egyesített Leeraini sereggel és a Raseai erősítéssel sem nyertek volna, ha az orkok nem lázadnak fel az uraik ellen.

A szilvánok sínylették talán a legtöbb áldozatot ebben a háborúban, a rakassáknak és az orkoknak ugyanis nem állta útját a veszedelmes rengeteg, erődítményeik, falaik az erdei településeknek pedig nem igazán voltak, olyanok legalábbis nem, ami sokat számított volna. Gyakorlatilag teljesen Rejtekhegyig szorultak vissza, népességük javarészt odaveszett.

Rendkívül lassan álltak talpra a háború után, és másoktól sem számíthattak segítségre, hiszen mindenki nagy veszteségeket szenvedett. Leginkább a háború alatt és után kezdtek el más fajok városaiba költözni, a biztonság miatt. Szép lassan egyre több Szilván telepedett meg Delronban, de sokan költöztek a törpök felfalvaiba, sőt néhányan raunorba, tartosra, kevesen még Raseára is.

Erdővéget ugyan szinte teljesen lerombolták a háborúban, de mára már ismét nagyobb városként van jelen, és a tőle délre fekvő erdőket is lassan belakták ahogy a népességük növekedett. Jelenleg a rakassákon, orkokon és goblinokon kívül minden néppel egész jó kapcsolatban vannak.



<<< vissza
© Leeras Legendája 2018-2020 │ Minden jog fenntartva.
Általános felhasználási feltételek