Főmenü

Főoldal Fórum Szabályzat Chat

Világleírás

Leeras Világa Delron Fajok Kasztok Mágia Hitvilág Bestiárium és herbária Térképek Legendás Leerasiak

Súgó / Segítség

Kezdő Kalandoroknak Kreatív Kalandoroknak Karakterlap Struktúrák GY.I.K.

Egyéb

Alkotók Kockagurító

Oldal tetejére
<<< vissza

Rakassa

Magasság:

nő 200-240 cm, férfi 210-250 cm


Szemszín:

sárga vagy zöld, esetleg barna, ritkán kék


Hajszín:

inkább sörényük van, ha van,
vagy hajként hordott sörényük


Bőrszín:

Ez esetben szőrszín. Párduc, tigris, gepárd
vagy oroszlán minta a jellemző rájuk, ritkán
de előfordulnak fekete egyedek is.


Maximális életkor:

nagyjából 250 év


Hitvilág jelenleg:

A rakassák saját magukban hisznek, a fajuk felsőbbrendűségében.


Általuk kedvelt fajok:

nincs


Számukra semleges fajok:

törp, goblin, félvér, nimfa


Kevésbé kedvelt fajok:

ember, elf, cherub, szilván, ork


Lehetséges utód:

+rakassa = rakassa


Állapotosság időtartama:

12 hónap



A hitvilág természetesen csak az általános hitvilág, ezen kívül másban is hihetnek, de a többségük leginkább ebben hisz. A felsorolt fajok közül pedig lehet, hogy a te karaktered teljesen más fajokat kedvel vagy nem kedvel, ez csak az átlag, a leginkább megszokott tőlük.

Rövid Leírás:
A Rakassákat legkönnyebben hatalmas macskaemberekként, avagy leerasi kifejezéssel macskaszimelekként lehetne jellemezni. Több alfajuk létezik, vannak akik leginkább oroszlánokra vagy pumákra hasonlítanak, vannak tigrisfélék, de vannak filigránabb testalkatú, agilisabb, párducra, esetleg gepárdra, leopárdra, hiúzra emlékeztető egyedek is. Rendkívül intelligensek és erősek, megfontoltak, nem jellemző rájuk a hirtelenség. Mindenek felett összetartanak és saját fajtájukon belül a többség igényeit helyezik saját maguk fölé, de a többi fajra ez a nézetük nem vonatkozik. Részükről inkább haljon ki egy egész város, minthogy egy Rakassa életét veszítse.



Társadalom:

Ma már csak nagyon kevés Rakassa létezik, egyetlen településük van csupán, Aanh’Aran, amely a Vöröskő-hegylánc Kolibri Dzsungelében található, ám az meglehetősen hatalmas. A társadalmuk tökéletesen működik, mindenki ténylegesen a faj érdekeit helyezi maga fölé, nincs korrupció és elnyomás, nincsenek érdekellentétek, nincs széthúzás. Mindkét nem kiveszi a részét a munkából, és bár megfigyelhető hogy a nők inkább a nőiesebbnek, a férfiak pedig a férfiasabbnak tartott foglalkozásokat űzik, ennek ellenére egyenrangúak. Nem rekesztik ki a nőket semmilyen szakmából, de az elvárások ugyanazok mindenkivel szemben. Ha egy nő ténylegesen ugyanolyan jól helytáll egy nehezebb fizikai területen mint a férfiak, akkor senki nem nézi ki onnan a neme miatt. A relatíve kis létszámuk ellenére jelenleg övék a leggyorsabban fejlődő társadalom, melyet nem osztanak meg senkivel. Napjainkban a királyi követeken kívül egyetlen szimelről sem tudunk, aki járt volna náluk.



Öregedés:

A rakassák nagyjából húsz éves korig még kölykök, ha a termetük növekedett is közben. Húsz éves kortól kezdenek el kamaszodni, amely negyven éves korukig tart, ekkor lépnek fiatal felnőtt korba, fényűző ünnepi ceremónia kíséretében. Ezután már nem csak az elméjüket élesítik a tanulással, hanem elkezdhetik tanulni a kardforgatást, és a rakassa harcot is. Hatvan évesen lesznek teljes jogú felnőttek. Ekkor ismét ceremóniával ünneplik ezt, s habár egy jó rakassa holtig tanul, a tanulás időszaka hivatalosan itt ér véget náluk. Megkaphatják feladatukat, munkájukat, és innentől akár már házasodhatnak is.
Nagyjából kétszáz év felett kezdenek el öregedni. Szőrük kifakul, fényét veszti, fogaik megcsorbulhatnak. Kétszáztíz éves rakassákra már jellemző, hogy elkezd ezüstösödni, vagyis őszülni a szőrzete. A legidősebb rakassa aki eddig valaha élt, kétszázötven éves volt, amikor békességben eltávozott erről a földről, hogy "örökre megpihenjen a küzdelmei után".



Házasság:

A rakassáknál nem ritka, hogy egy hímnek egyszerre két vagy három felesége is van. Ez a fajfenntartás miatt fontos, hogy minél több rakassa gyermek szülessen, a nőstények pedig a cél miatt elfogadják a helyzetüket, habár előfordulhatnak apró, titkos, belső viszályok az asszonyok között. A rakassáknak nagyon fontosak a kölykeik. A társadalom együtt neveli a gyermekeket, természetesen a szülők saját nevelésén túl. Óvják, taníttatják őket, harcra, filozófiára, írásra és olvasásra, a közös és a különleges rakassa nyelvre - tehát mindenre, ami csak egy számukra tökéletes rakassának szükséges ahhoz, hogy erős és méltó felnőtt váljék belőle.



Hit:

Felsőbbrendűnek gondolják magukat a többi fajnál. Számukra erre elég bizonyíték a fizikai és szellemi fölényük. Önmagukban hisznek, hogy amíg egységben vannak, addig minden viszontagságot át tudnak vészelni. Egészen addig, amíg találnak valamilyen közös célt, félre tudják tenni minden maguk közti ellentétüket. Nem hisznek az istenekben, mert ez azt jelentené hogy elismerik valami náluk hatalmasabb létezését. Számukra ők maguk az istenek, a többi fajhoz képest.



Mágia:

A Rakassák a kevésbé mágiaismerő fajok közé tartoznak. Ez persze nem jelenti azt hogy képtelenek rá, vagy ne lennének mágusaik, de messze nincs akkora kultusza mint az Elfeknél, Törpöknél, Szilvánoknál, vagy akár a mai Embereknél. Saját kultúrájukban eleinte leginkább a gyógyításban terjedt el szélesebb körben, de születtek néha különös képességekkel bíró egyedek, akik az elemeket is tudták manipulálni. Sokáig leginkább csak ösztönösen varázsoltak. Azok, akik képesek voltak rá, úgy gondolták hogy ezek veleszületett képességek és nem taníthatók, de idővel rájöttek hogy több-kevesebb mértékig akárki elsajátíthatja ezt a művészetet, persze a tehetség nagyon sokat számít. A leggyakrabban előforduló veleszületett képesség (persze ez is ritka volt) a telekinézishez volt hasonlatos. Tárgyakat ugyan nem tudtak mozgatni, csupán élőlényekre voltak képesek hatni vele kisebb-nagyobb mértékben, másokat lökni, húzni, földre kényszeríteni puszta akarattal. Akiknek fiatalkorukban affinitása mutatkozott a gyógyítás iránt, azokat papnak nevelték ki, akiknek más jellegű képességei voltak, azokat az orkok kordában tartására, megfélemlítésére használták. Mára már megtapasztalták, hogy a mágia minden ága tanulható, de csak azokkal foglalkoznak, akik tehetséget is mutatnak e téren. Világi mágusiskolákba őket nem engednék be, saját, külön oktatási rendszerük van.



Érdekességek:

A rakassák rajonganak a nyers húsért. Legfőképpen a halért. Imádnak jó fűszeres, csípős, pikáns, nyers halakat falatozni, persze azt is ízlésesen elkészítve. Igazi ínyencek tudnak lenni, s ugyan kisebb mennyiségben elbírja a gyomruk a zöldségeket és gyümölcsöket is, mivel nagy mennyiségben rosszul lehetnek tőle, inkább csak húsokat esznek, minden mást mértékkel. Az alkoholt persze különösen jól bírják, és a törpöknek is bizony meggyűlhet velük a bajuk egy ivóversenyen.
A rakassák egyébként szeretik a szép fényes, csillogó dolgokat is... imádnak drágaköveket, nemes fémeket viselni, s ha épp nem praktikusabb egy egyszerű bőrvért, akkor inkább a fényűzést tartják előbbre valónak. Nagyon kényelmesen tudnak élni, ha idejük és lehetőségeik engedik. Na és persze, egyszerűen imádnak nagyokat aludni! (A többi szimelnek pedig ajánlott, hogy ne piszkálják az alvó rakassát!)



Ajánlott Kasztok:

JK rakassának nem lehet kasztja, az elsődleges képességük minden esetben a pusztakezes harc, másodlagos és harmadlagos képességük nincs. Kizárólag bónuszképességet választhatnak maguknak, bármit a pusztakezes harcon kívül. JK rakassák így a képességeiket nehezebben fejlesztik, mint más játékosok, cserébe viszont a tulajdonságaik sokkal jobbak, és fajtájuknak megfelelően még két bónuszt is kapnak (lásd faji bónuszok).



Faji bónuszok:

A rakassáknak OC szempontból 3 "fajtája" létezik. A valóságban nem különböztetik meg egymást, de általános felépítésüket tekintve három különböző "alkat"-ra lehet őket bontani.

Azok, akik leginkább oroszlánokra hajaznak, +1-et kapnak fizikumra, vagyis nekik a faji maximum fizikumuk Legendás (15).
Ezen felül megkapják az oroszlánüvöltés képességet, ami a valódi oroszlánokéhoz hasonló, ám annál sokkalta hangosabb és félelmetesebb. Átlagos ragadozókat, medvét, farkasokat és hasonlókat könnyedén elriasztanak vele, a növényevőkről nem is beszélve, de annak hallatán még a szimelekben is megfagy a vér. Az oroszlánüvöltést hallató rakassa szövetségeseitől eltekintve minden közelben lévőnek dobnia kell d15-el, és ha a dobás nagyobb, mint az akaratereje, akkor semmiképpen nem mer a rakassára, vagy társaira támadni. Ha a dobás nagyobb, mint az akaratereje+5 (vagyis például 7-es akaraterőnél legalább 13), akkor olyannyira megijed, hogy hanyat-homlok menekülni kezd a helyszínről. Helyzetfüggő befolyásoló tényezők persze lehetnek, például ha a rakassa alaposan le van kötözve, és teljesen biztos, hogy nem tud ártani senkinek, akkor hiába üvöltene, nem fognak elszaladni előle.
A képesség korlátok nélkül használható, de aki egyszer sikeres akaraterőpróbát tett az adott rakassa üvöltése ellen, azt már egy újabb üvöltése sem rémítheti meg.

Azok a rakassák, akik leginkább tigrisfélékre hajaznak, +1-et kapnak erőre, vagyis nekik a faji maximum erejük Legendás (15).
Ezen felül megkapják a tigriscsapás képességet. Ezek a rakassák képesek egyetlen támadás idejére túlhajtani izmaikat, hogy irdatlan erővel csapjanak le áldozatukra. Az ilyen támadás ellen az átlagos (nem mágikus) vértek módosítói nem számítanak, úgy hatnak az áldozatra, mintha az nem viselne semmit.
Egyéb helyzetben is használható, ahol kifejezetten nagy erőre lenne szüksége, nem csak harcban, ám ilyenkor minden esetben fontos mesélői közreműködést kérni a lehetőségek megbeszélésére. Fontos, hogy ez az erőbónusz pillanatnyi, hirtelen mozdulat, tehát például egy ajtó betörésére is lehet esetleg használni, de nagyon nehéz tárgyak felemelésére nem.
IC 24 óránként egyszer használható. Rendkívül megviseli az adott testrész izomzatát, használat után a rakassának is fáj még jópár óráig, és kell legalább egy nap, hogy regenerálódjon.

Azok a rakassák, akik párducfélékre, filigránabb macskafélékre hajaznak, +1-et kapnak gyorsaságra, vagyis nekik a faji maximum gyorsaságuk Legendás (15).
Ezen felül megkapják a macskareflex képességet. Ezt használva rövid ideig képesek érzékeiket szimelfeletti szintre élesíteni. Ezzel egy adott dologra koncentrálva (pl egy adott irányból, vagy egy adott szimeltől érkező támadás) képesek a reakcióidejüket gyakorlatilag nullára csökkenteni. Lenyűgöző képesség, már-már olyannak tűnik, mintha előbb tudnák, mi fog történni, minthogy az valóban megtörténik.
Ha a rakassa saját támadása körében használja ezt a képességet, akkor +20 előnyt állíthat be a támadásához.
Ha a rakassa arra használja, hogy felkészüljön egy felé indított támadás elhárítására, akkor az ellenfele -50 hátrányt kénytelen beállítani a következő támadásához. Ez nem a képességhasználat utáni körre, hanem a képességhasználat utáni első ellene irányuló támadásra érvényes. Szükséges hozzá, hogy a rakassa a támadás irányába figyeljen, arra nézzen. Például egy háta mögül érkező nyilvesszőt nem tud így elkerülni, mivel nem láthatta, fogalma sem lehetett arról, hogy egyáltalán támadás érkezik. Ugyanígy ha valaki váratlanul megpróbálná hátbaszúrni úgy, hogy erről a rakassának fogalma sincs, nem látja. De abból az irányból, amerre épp figyel, képtelenség meglepni.
Egyéb helyzetben is használható, ahol kifejezetten jó reflexekre lenne szüksége, nem csak harcban, ám ilyenkore minden esetben fontos mesélői közreműködést kérni a lehetőségek megbeszélésére. Lehet vele például pusztakézzel halat fogni, elkapni egy legyet, stb...
Kiadós alvásonként (legalább 8 óra pihenés) egyszer használható.



Faji hátrányok:

Hátrányként leginkább a világbeli helyzetüket lehetne említeni. A legtöbb helyen félnek tőlük, vagy gyűlölik őket, így meglehetősen nehéz bárhol feltűnés nélkül megjelenniük.



Faj maximum elérhető tulajdonságai:
Tulajdonság Érték
Erő: Mitikus (14)
Fizikum: Mitikus (14)
Ügyesség: Legendás (15)
Agilitás: Mitikus (14)
Gyorsaság: Mitikus (14)
Intuíció: Jó (7)
Intelligencia: Mitikus (14)
Akaraterő: Rendkívüli (11)
Karizma: Elfogadható (5)


Ismert Történelmük:

A Rakassákról a többi faj vajmi keveset tud. Léteznek a köztudatban, de rendkívül ritkák és mindenhol rajtuk tartják az őrök a szemüket, ha egy-egy megjelenik. Kisebb, eldugottabb falvakban talán nem is hisznek a létezésükben.

Annyi bizonyos, hogy az ork rabszolgáikkal együtt I.SZ. 4012-ben szálltak partra a Vöröskő hegylánctól északra, és azonnal háborúba kezdtek. Ezelőtt senki nem tudott a két faj létezéséről. A hadseregük túlnyomórészt orkokból állt, de a vezérek mindenhol Rakassák voltak és voltak kizárólag Rakassákból álló elit hadtestek is. Az orkoknál jobb harcosokat még ma is nehezen találni, de szerencsére természetük miatt nem tudnak egy nagy egységgé kovácsolódni, a kisebb csapatok pedig egyenként nem jelentenek veszélyt Leeras világára nézve. Akkoriban viszont a Rakassák uralma és irányítása alatt félelmetes hadsereget alkottak, hiába voltak létszámbeli hátrányban az ellenük harcoló szövetséggel szemben, arról nem is beszélve, hogy a Rakassa katonák még tízszeres túlerő ellen is könnyűszerrel győzedelmeskedtek. A bajt pedig tovább tetézte, hogy idővel a Goblinok (Akik amúgy kiszerettek volna maradni az egész háborúból.) egy szakadár csoportja is a macskafélék oldalára állt. A szövetséghez képest kevesen voltak a hódítók, mégis erőbeli fölényben. Végül az orkok maguk voltak azok, akiknek egy csoportja fellázadt a Rakassák ellen, segítettek az embereknek, és így Leeras népe győzelmet arathatott a hódítók felett.

Az orkokat felszabadították, a Rakassák vezetőit elfogták és kivégezték, a többiek elmenekültek és elbujdostak Leerain eldugottabb szegleteiben. A Goblinok társadalma kitaszította azokat, akik a harcok idején az agresszorok mellé álltak, többé nem térhettek vissza az őshazába és a mocsarakba száműztettek. Rabszolgák nélkül, üldözöttként a megmaradt Rakassák nem igazán tudtak újra számottevő településeket létesíteni, három évszázadra el is tűntek a köztudatból, nem hallott felőlük senki. Vándoroltak, rejtőzködtek, a világ pedig elfelejtette a létezésüket, kihaltnak gondolták őket. Igazából azonban egy nagy csapatban megmaradtak és mivel ismét volt közös cél (ők az egész világ ellen), hatékonyan működő, ámde rejtőzködő társadalmat hoztak létre.

Végül 4332-ben Huracan vezérük volt, aki megelégelte ezt az életmódot. Úgy gondolta elég idő telt el ahhoz, hogy könnyebb szívvel fogadják őket, és csapatokat küldött, hogy információt szerezzenek a világról. Sokat megtudott így a történelemből, de a világban is híre ment, hogy ismét megjelentek. Szerencsére elég volt megfélemlíteniük a népeket és senkit nem kellett megölniük az információszerző portyáikon. Az ellenük készülődő seregeket megelőzve, Huracan egész népével Delron elé vonult, letették a fegyvereiket és tárgyalásra hívta a főváros akkori vezetését. Menedéket kért a népének, arra hivatkozva, hogy nem büntethetik őket az őseik tetteiért. Az embereknek, és főleg az orkoknak ez persze nem lett volna elég, de a történelemből okulva Huracan követelte, hogy mint annak idején az emberek háborújánál, most felettük is a Cherubok ítélkezzenek, a delroni vezetés pedig nem tagadhatta meg ezt tőlük. Kaptak egy második esélyt, szigorú feltételek és megfigyelés mellett letelepedhettek.

A rakassákkal azóta nem volt semmi probléma. Társadalmuk példás, tisztelettudóak, nem bántanak senkit, de továbbra is megfigyelés, ellenőrzés alatt vannak. Az irántuk érzett félelem persze nem múlt el, hiszen hatalmas, félelmetes bestiák, de viselkedésük ezzel ellentétes. Barátságosak, odafigyelnek másokra. No nem mintha bárki gyakran találkozhatna rakassával, szinte kivétel nélkül Aanh’Aran-ban élnek, oda pedig nem igazán merészkedik senki. Ha a rakassák engednék is, a birodalmi katonák, akik őrzik az odavezető utakat, nem engednek át egyszerű szimeleket. Lehet néha hallani legendákat, meséket egy-egy kósza rakassáról, akik magányosan járják a világot, de rendkívül ritka az ilyesmi, és talán nem is igaz... Az egyetlen többé-kevésbé ismert rakassa T'Aharan, népük nagykövete, aki viszonylag gyakran fordul meg Delronban.

A partraszállás előtti életükről ma már ők maguk is keveset tudnak. A Sohavolt szigetről (Rkashor) származnak, amit egy vulkán kitörése miatt kellett elhagyniuk, ezért hajóztak Leerainra, legalábbis ezt állítják. A háború után a szövetség népei megpróbálták feltérképezni ezt a szigetet, de soha senki nem tért vissza ezekről az utakról. Annyi bizonyos hogy tényleg létezik, de hogy pontosan milyen messze van és mekkora, mi található ott és miért nem tér vissza onnét senki, nem tudni.

A katasztrófa előtt a Rakassáknak virágzó társadalmuk volt, az orkokat évezredek óta rabszolgaként tartották, de a partraszállásuk utáni háború teljesen felemésztette őket, kirekesztett, megtűrt fajként vannak csupán jelen Leeras életében.



<<< vissza
© Leeras Legendája 2018-2020 │ Minden jog fenntartva.
Általános felhasználási feltételek