Főmenü

Főoldal Fórum Szabályzat Chat

Világleírás

Leeras Világa Delron Fajok Kasztok Mágia Hitvilág Bestiárium és herbária Térképek Legendás Leerasiak

Súgó / Segítség

Kezdő Kalandoroknak Kreatív Kalandoroknak Karakterlap Struktúrák GY.I.K.

Egyéb

Alkotók Kockagurító

Oldal tetejére
<<< vissza

Ember

Magasság:

nő 160-180 cm, férfi 170-190 cm


Szemszín:

barna, kék, zöld és ezek keveréke


Hajszín:

fekete, barna, szőke, vörös és ezek keveréke


Bőrszín:

fehér, barna, fekete és ezek keveréke


Maximális életkor:

nagyjából 80


Hitvilág jelenleg:

Lessandre hite


Általuk kedvelt fajok:

elf, törp, szilván, cherub, nimfa, mirimi


Számukra semleges fajok:

goblin, félvér


Kevésbé kedvelt fajok:

ork, rakassa


Lehetséges utód:

+ember=ember, +elf=félelf*, +ork=félork*, +szilván=félszilván*, +félelf=félelf**, +félork=félork**, +félszilván=félszilván**
*-rendkívül ritka a sikeres fogantatás
**-ritka a sikeres fogantatás


Állapotosság időtartama:

9 hónap



A hitvilág természetesen csak az általános hitvilág, ezen kívül másban is hihetnek, de a többségük leginkább ebben hisz. A felsorolt fajok közül pedig lehet, hogy a te karaktered teljesen más fajokat kedvel vagy nem kedvel, ez csak az átlag, a leginkább megszokott tőlük.

Az emberek a sokszínűek.
Ők azok, akik szinte bármik lehetnek a világban, amihez elég erőt és akaratot gyűjtenek. Az emberek a sokfélék, a rétegeltek, a kiismerhetetlenek, akik között bármilyenre lelhetsz. Lehetnek jók és rosszak is, kedvesek és mogorvák, rejtélyesek és kiismerhetőek. Forgathatnak kardot, űzhetik a mágiát, bájitalokat készíthetnek, énekelhetnek, politikába temetkezhetnek vagy épp életeket menthetnek meg. Minden ember annyira más, mintha más fajba tartozna. Ők vannak Leeras világában a legtöbben, mégis ők a legegyedibbek e téren.



Társadalom:

A hierarchiájuk igencsak kiépült, úgymond feudális társadalom. Élükön – és manapság már majdnem minden más nép, azaz szimel élén – a király áll, őt követően pedig a királyi főtanácsos. A nemeseknek nagy jelentőséget tulajdonítanak, ahogyan ebben a körben annak is, hogy a férfi helye a kard mellett és a családja élén van, míg a nőé a férfi oldalán. A nemesek körében gyakorta születnek érdekházasságok, és egy nőnek ki kell harcolnia, hogy erős szava lehessen, különben a férfi az úr.
Ez a köznépre is gyakorta jellemző, ám onnan már könnyebb kitörniük a kalandozni vágyó asszonyoknak. Ám ha egy nő befolyást szerez és kivívja a tiszteletet, akkor azt mindenki megbecsüli. Ennek ellenére, még ezek között az asszonyok között sem túl gyakori az, aki kardot forgatna vagy íjat ragadna a kezébe. Az emberek asszonyai inkább az eszükkel és a fondorlatosságukkal tudnak harcolni.



Öregedés:

Öregedésük Leeras világában is úgy zajlik, mint bárhol máshol. Tizenévesen (kb. 14) kamaszodnak, ám egy fiú már tizenhat évesen csatába mehet, egy leányt pedig férjhez adhatnak hamarabb is, ha már „kinyílt a vörös virága”. Így gyakran már tizenévesen házasodnak és az asszonyok akár már tizenöt esztendősen is világra hozhatják első gyermeküket. Ilyenkor már nem számítanak gyermeknek. A fiatal kamaszkor így 14-17 éves korig tart, a fiatal felnőtt kor kb. 18-25, a felnőtt pedig 26-50.
Ötven év felett már öregedni kezdenek és őszülni, de ez az embereknél változó. Az, hogy pontosan milyen korban kezdődik el náluk a látványos öregedés, nagyban függ az életvitelüktől.



Házasság:

Nagyon szigorúan veszik a házasságot. Egy leány eleve csak akkor igazán értékes házastárs, ha még érintetlen.
Mindig a törvényes, házasságban született gyermek az, amely örökölhet. A fattyak, amelyek gyakran annak a városnak, falunak, vagy vidéknek a nevét kapják vezetéknévnek, ahol születtek. Ők egyáltalán nem viselhetik atyjuk nevét, amíg nem törvényesítik őket, amely azonban nagyon komoly procedúra. Nemesi fattyak esetén magához a királyhoz kell fordulni, megfelelő indoklással.
Általában a legidősebb gyermek az örökös, de a fiúknak előjoguk van, ezért ha az első gyermek egy leány, de a második már egy fiú, a fiú lesz az, aki örökli a birtokot és a földet.
Létezik egy mód arra, hogy érvénytelenítsenek egy házasságot, de ebben az esetben komoly indokkal a helyi vallási vezetőhöz kell fordulniuk. Nagyon ritka és nem is igazán elfogadott az ilyen, ráadásul válás esetén a férfi tarthatja meg a birtokot és a kastély, valamint minden közös vagyont, s azt a gyermeket is, amelyre igényt tart. Az „elvált” leányok gyakran Feketenővérekké lesznek, akik Lessandre Nővéreinek segédkeznek templomokban, ispotályokban, és velük élnek tovább szent életet, mert a családjuk ritkán fogadja vissza őket, hiszen egy használt leány főként ha már idősebb is, nem számíthat túl sok kérőre.

Ha egy asszony tisztességes házasságban fiatalon megözvegyül, elvárják tőle, hogy minél hamarabb újraházasodjon és ő vezeti a birtokot és a kastélyt, amíg a legidősebb fiú gyermeke el nem éri a megfelelő kort. Ha csak leánygyermeke van, akkor a legidősebb leány házasságáig. Ha nincs gyermeke, akkor az új házasságból született első fiúgyermek – ha csak leány van, akkor a legidősebb – fog örökölni.
Mindazonáltal, ha van úr a háznál, ha nincs, az úrnőt, vagyis az úr feleségét mindenki nagy becsben tartja, ahogyan gyermekeiket is. Az úrnő szava legalább annyit ér, akár a birtok legfőbb fegyvermesterének.



Hit:

Lessandreban hisznek és többségük eléggé vallásos.
(A hit leírását itt találhatod: Hitvilág)



Mágia:

Az emberek fedezték fel legkésőbb a mágiát, és akkor is csak a másfajúak segítségével. Az első nagy háború után kezdtek megismerkedni vele, és a mai napig ők az egyik legkevésbé tehetséges faj ezen a téren. Ennek ellenére ma az ember mágusok száma az elfekével vetekszik, de ez talán csak azért van így, mert emberből van a legtöbb a világon.



Érdekességek:

Egész Leerast tekintve ők a legváltozatosabb faj a világon.



Ajánlott Kasztok:

bármelyik kaszt



Faji bónuszok:

Nincs



Faji hátrányok:

Nincs



Faj maximum elérhető tulajdonságai:
Tulajdonság Érték
Erő: Rendkívüli (11)
Fizikum: Rendkívüli (11)
Ügyesség: Rendkívüli (11)
Agilitás: Rendkívüli (11)
Gyorsaság: Rendkívüli (11)
Intuíció: Kitűnő (9)
Intelligencia: Rendkívüli (11)
Akaraterő: Epikus (13)
Karizma: Rendkívüli (11)


Ismert Történelmük:

Az emberek fejlődése egymástól függetlenül három különböző helyen is megindult. Míg Rasea kontinensén egyre inkább virágzott az emberiség, Leerainon két főbb népcsoport alakult ki: északon a raunok, és délen a soulanok. Az északiak inkább barbárabb, erőteljesebb, vehemensebb emberek lettek, még a déliek a vékonyabbak, langalétábbak és fürgébbek. Egy kisebb népcsoport a Csendes-szigeteken és a Rubinszigeten pedig hosszabb ideig megmaradt civilizálatlanabb formában.

Az emberek fővárosa igazán mindig is Altos maradt, míg Delron, a Három Birodalom fővárosa, melyet gyakorta neveznek szintén ugyanígy, megmaradt a fajok olvasztótégelyének.

Altos feltehetőleg a legrégebbi város a világon, legalábbis amióta léteznek írásos emlékek, azóta Altos már létezett. Itt indult igazán virágzásnak az emberek birodalma, a Leerainiak még sokáig sokkal kezdetlegesebb, nomádabb életmódot éltek.

A 2000-es évek elején, az altosiak először mertek nekivágni hosszabb és messzibb utakra a hajóikkal. A legendákból ismert vízi rémségeknek szerencsére nyomát sem találták, de Tartos viharain továbbra sem tudtak túljutni, nem szereztek tudomást a sziget létezéséről, észak felé pedig túlságosan zord és viharos volt az időjárás. 2011-ben találtak először új szárazföldet, mégpedig a Rubinszigetet. Az itteni bennszülött fekete népekkel pár évig meggyűlt ugyan a bajuk, főleg hogy a sűrű dzsungel nehéz és ismeretlen terep volt a hideghez szokott altosiaknak, de szép lassan meghódították az egészet, az őslakos népet pedig rabszolgasorba hajtották. Persze vittek belőlük haza a fővárosba is, de többségüket a szigeten dolgoztatták és drágaköveket bányászattak velük.

A felfedezés viszont eközben sem állt meg, 2037-ben partot értek a mai Delron területén. Az új föld hírére az akkori uralkodó maga, Nagy Normain, a griffkirály is hajóra szállt, és egy nagyobb flottával elindult felfedezni a kontinenst. Az alapuló Delrontól délre is, északra is indultak tovább hajók. A déli Soulanokkal találkoztak először. Az ottani forróság viszont meglehetősen barátságtalan és idegen volt az altosiaknak, a hatalmas Soulinath pedig ránézésre is meglehetősen nagy és kockázatos falat lett volna az altosi flottának. Nagy Normain bölcsen inkább a diplomácia, mint a háború mellett döntött.

A kreolbőrű Soulanok nagyon régóta éltek ezen a környéken. Ebben az időben, közel-távol Soulinath volt az egyetlen olyan barátságos vidék, ahol meg tudtak telepedni. A kevés nyersanyag és lehetőség miatt viszont megmaradtak egy alacsonyabb fejlettségi szinten, de a technológiai hátrányukat a hosszú évek kemény munkája kompenzálta. A mai napig talán ez az óriási, úgynevezett "kaptárváros" a legjobban védhető erőd az egész világon, nem is volt soha olyan bolond aki megpróbálta volna bevenni. Éltek ugyan kisebb törzsek a városon kívül is, de ezek leginkább vízzel és állatokkal, nyugatabbról szerzett gyümölcsökkel kereskedtek vagy éppen a kereskedők fosztogatásából éltek. A soulin birodalom egészen a Vöröskő hegyláncig húzódik. Habosvíztől északra, a végtelen pusztára viszont csak nagy ritkán vándoroltak ki, onnan messzebbre pedig sosem merészkedtek. Számukra az még a sivatagnál is barátságtalanabbnak bizonyult. Ma is leginkább csak orkok tudják tolerálni azt a vidéket. Nyugati területeiken voltak még kisebb-nagyobb falvak, amik közül az egyetlen említésre méltó Borostyános.

Az Altosiak északi felderítése már annál kecsegtetőbb földek híreivel tért vissza. A Raunok birodalma otthonosabbnak és könnyebben bevehetőnek bizonyult, így a hódítani vágyó Nagy Normain arra fordította seregeit.

A Leerain északi részén uralkodó Raun birodalom a Soulanokénál fiatalabb ugyan, de a nyersanyagok bőségének hála kiterjedtebb és fejlettebb volt, persze még így is elmaradt Raseatol. A vadabb, barbár törzsek első számottevő települése 1000 körül alapult, ez volt a nyugati Raunor. Innen terjeszkedtek szép lassan tovább keletnek, egészen az óceán partjáig, ahol 1200-ra már egy másik város, Yggrogod is virágzásnak indult. 1200 körül találkoztak először a törpökkel, 1400 körül pedig a szilvánokkal. Egységes Raun birodalomról csak az 1300-as évek végétől lehet beszélni.

A szilvánokat a Raunok először rabszolgának vadászták és tartották. Többször is voltak lázongások, felkelések emiatt, de többségében nem nagy sikerrel. A szilván nép végül az első nagy háborúban kötött békét a Raunokkal, amikor összefogtak a hódítók ellen, de még így is, sőt még a törpök csatlakozásával is vereséget szenvedtek volna, ugyanis már maga Raunor is ostrom alatt állt.

Ekkor jelentek meg az elfek és mágiájukkal szétválasztották egymástól a seregeket. A békítők viszont nem voltak hajlandók aktívan állást foglalni valamelyik oldal mellett, mindenképpen azt akarták hogy a felek maguk közt egyezzenek meg, ők viszont erre egyszerűen képtelenek voltak. A Szövetség követelte hogy az altosiak vonuljanak ki a kontinensről, viszont a raseai emberek mellett ott álltak a Soulanok is és már a hódítók ellenőrzése alatt volt Leerain lakott területeinek túlnyomó része. Az elfek végül segítségül hívták a Cherubokat. Az óriási szárnyas "angyalokkal" hosszas tanácskozások után végül sikerült megegyezniük abban, hogy a két fél egy-egy hőse döntse el a háborút. Ha a szövetség bajnoka nyer a hódítók elhagyják a kontinenst, ha pedig Altos győzedelmeskedik, akkor maradhatnak és helyet kapnak maguknak, meghódított földjeik többségét megtarthatják, de fel kell hagyniuk a hódítással. Az altosiak kénytelenek voltak belemenni, mert az elfekkel szemben egyszerűen nem volt már más választásuk, a szövetség pedig biztos volt a győzelmében. Mennydörgő Horgas, a törpök akkori vezére úgy gondolta, példát kell állítania a becstelen altosiakkal szemben. Vezér a vezér ellen a népük érdekében, saját maga állt ki Leerain védelmében. Rasea királya, Namon nem volt elég bátor hogy kövesse a példáját, maga helyett inkább Cassidian-t, a Szitakötőharcost jelölte. Horgas maga is nagy harcos volt, sokáig kétesélyes volt a küzdelem, de végül Cassidian nyert, ezzel örökre belevésve a nevét a történelembe. Az altosiak maradhattak hát, Yggrogod és területei maradtak az ő irányításuk alatt, az időközben megalapult Delron pedig Rasea leeraini fővárosa lett.

Az elfek és a Cherubok közbenjárásának hála tényleg nyugalmas időszak következett, bár Delronban lassan lázadások robbantak ki, míg végül függetlenné nem vált Altostól, a hős Cassidian vezetése alatt. Ezzel nagyjából egy időben váltotta le Altoson is Namont egy új vezető, aki még támogatta is Delront.

Az északi vészig, azaz az első sárkány, Raggatherion 2313-as érkezéséig viszonylagos nyugalom borult Leeras népeire, ez viszont ismét felbolygatta mindkét kontinenst. A szörnyeteg és rémseregének többsége a partok mentén egyenesen Yggrogod felé nyomult. A hatalmas szárnyas fenevad teljesen lerombolta azt és vele együtt szinte a teljes ott állomásozó raseai hajóhadat, de onnan elmenekült, ám végül belehalt sérüléseibe. Yggrogod a mai napig romokban hever, átkozottnak gondolják és mindenki kerüli, ugyanis mindenféle szörnyek történetei keltek szárnyra a településről.

Néhány évvel a sárkány pusztítása után Raunor visszafoglalta keleti területeit, Rasea így teljesen kiszorult Leerainról. Egy-két évszázadig többségében béke honolt a világon. Delron szépen nőtt és terjeszkedett, leginkább nyugat felé, hiszen északon az árnyas rengeteg és a szilvánok, délen a végtelen puszta és a Soulanok határolták területeiket. Altos sem tétlenkedett, 2751-ben saját mágusokkal és egy tekintélyes hajóhaddal felfegyverkezve Tartos ellen indultak.

Raunor volt aki vonakodva bár, de erősítést küldött az elfeknek, őket pedig Delron is követte. A három sereg nehezen, de visszaverte Altos támadását, viszont Tartos meglehetősen nagy károkat szenvedett. A háború ezzel ugyan nem ért véget, csak lelassult és elhúzódott. Delron csapatai 2762-ben elfoglalták a Rubinszigetet, de az ottani bennszülötteknek nem lett ettől jobb sorsa, csak innentől más uraik lettek. Mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, de egyikük sem tudott a másik földjén lényeges eredményeket elérni, így a további pusztítás elkerülése végett 2779-ben megszületett a békeszerződés.

Ezután végre nyugodtabb évszázadok köszöntöttek Leeras népére. Az emberek leginkább saját maguk közt háborúskodtak, főleg a Raun birodalomban és Rasean. Delronnak csupán kisebb csatái voltak a szilvánokkal és a Soulanokkal. Rasea kontinensét továbbra is szinte csak emberek lakták, az ottani vezetés kizárólag akkor engedett más népeket hozzájuk, ha hasznot látott belőle, mivel összességében nem szívlelték a más fajúakat.

A 2900-as években, delroni nyomás hatására ért végül véget a rabszolgaság a Raun birodalomban és nem sokkal később a Rubinszigeteken is, bár ott nagyjából a mai napig is ugyanaz folyik, mint annak idején, csak más keretek, más körülmények között.

3819-ben történt ismét olyan világméretű esemény, aminek híre mindenhová eljutott. Ekkor bukkant fel ugyanis Morgerdreine, egy újabb sárkány, ez pedig már nem a messzi északról, hanem a sárkány hegységből érkezett. A szilvánok felett úgy repült el, hogy semmi kárt nem okozott és meg sem állt egészen Delronig. Ott viszont rettentő pusztítást végzett mielőtt sikerült legyőzniük, méghozzá magának Sárkányölő Souren királynak. A legendák szerint a hatalmas harcos hősies csatában terítette le a bestiát, akinek a maradványaiból el is készült a delroni Sárkánytrón.

Mivel alakulása óta Delron északon, a szilvánok és az Árnyas rengeteg miatt, nem igazán tudott terjeszkedni, a nyugatra eső területeket kezdték el felfedezni, majd szép lassan belakni. A terjeszkedésben eljutottak egészen a nyugati partokig. Itt találkoztak 3907-ben először a goblinokkal. Az apró nép viszont még a törpöknél is rejtelmesebbnek bizonyult. Soha nem is sikerült megtalálniuk, hogy honnan jönnek, hol vannak a városaik, a birodalmuk, egyszerűen felbukkantak néhányan a semmiből vagy ugyanúgy eltűntek valahol. Két dolog bizonyos, barlangokban vagy a föld alatt élnek, és sokkalta fejlettebbek az összes többi civilizációnál. Többnyire csak az emberekkel tartják a kapcsolatot, és ez is elég egyoldalú, mindig a goblinok keresik őket, emberek goblinokba csak véletlenül futottak bele néha-néha.

Végül pont Delron nyugati terjeszkedésének volt köszönhető, hogy a 4013-ban partraszálló Rakassákról időben értesültek az emberek és rajtuk keresztül a többi faj. Ezeket a területeket a Rakassák könnyen és gyorsan meghódították, még mielőtt a kontinens össze tudta volna szedni a seregeit, Delron hadereje egymagában ugyanis nagyon kevésnek bizonyult. A hosszú és véres háborúba természetesen az elfek, szilvánok és raunok is beszálltak, később még a törpök is, de az egyesített Leeraini seregekkel sem nyertek volna, ha az orkok nem lázadnak fel az uraik ellen. A harcok közepette néhány ork volt, akik véget akartak vetni a borzalmaknak. Az új fajok megismerésével, az ellenállásukat látván fellázadtak a Rakassa uraik ellen és egyre többen követték a példájukat, erőfeszítéseik pedig sikeresnek bizonyultak, a segítségükkel Leerain világa végül győzedelmeskedett a hódítók felett. A rakassák vezetőit elfogták és kivégezték, a többiek elmenekültek és elbujdostak Leerain eldugottabb szegleteiben. Rabszolgák nélkül, üldözöttként nem igazán tudtak újra számottevő településeket létesíteni, három évszázadra el is tűntek a köztudatból, nem hallott felőlük senki, kihaltnak hitték őket.

A felszabadult orkok nehezen illeszkedtek be a világba. Kinézték őket sok városból és faluból, nem vállalták a velük járó kockázatot, többségük amúgy sem maradt szívesen a kötött szabályozású településekben. Akadtak persze elfogadóbb helyek és olyan egyedek is akiknek megtetszett a civilizáció kényelme.

A háborúban a goblinok Rakassa pártoló csoportját is kirekesztették a hazájukból így nekik is új otthont kellett találniuk, sok ork hozzájuk csapódott annak idején.

Sok-sok évnek kellett eltelnie, amíg végül a Végtelen Pusztán felépült néhány ork falu. Most Böhömvár a legnagyobb ezek közül, és a legmodernebb, legelfogadóbb más fajokkal szemben. Ám az orkok többsége továbbra is inkább egy számukra megfelelő útvonalon vándorol, talán néha fosztogatnak kicsit, néha megütköznek egy-két másik hordával, de többnyire azért elvannak a saját kis életükben.

4167-ben a rakassák által szétdúlt világban az elfek végre úgy döntöttek, megosztják saját mágikus tudásukat a világgal, és mágusiskolákat kezdtek nyitni. Tartos sínylette meg legkevésbé a nagy háborút, volt lehetőségük az iskolák felépítésére és működtetésére. A tehetségesek itt bizonyos megkötések mellett ingyen tanulhattak, az iskoláknak pedig olyan nagy sikere lett, hogy idővel már a szilvánok, sőt még a törpök többsége is itt tanult.
4200-ra már szinte minden Leeraini nép vezetőjének tanácsában helye volt egy elf mágusmesternek, és minden működő iskolát ők vezettek, 4212-re még Altosba is sikeresen befurakodtak. Bár ott sokkal lassabban és sokkal kontrolláltabb körülmények között, sokkal nagyobb felügyelet alatt.

4332-ben a Rakassák akkori vezére, Huracan megelégelte a vándorló-rejtőzködő életmódot. Úgy gondolta elég idő telt el ahhoz, hogy könnyebb szívvel fogadják őket, és csapatokat küldött hogy információt szerezzenek a világról. Ezzel azonban a világ is ismét tudomást szerzett a rakassákról. Az ellenük készülődő seregeket megelőzve Huracan egész népével Delron elé vonult, letették a fegyvereiket és tárgyalásra hívta a főváros akkori vezetését. Menedéket kért a népének, arra hivatkozva, hogy nem büntethetik őket az őseik tetteiért. Az embereknek, és főleg az orkoknak ez persze nem lett volna elég, de a történelemből okulva Huracan követelte, hogy mint annak idején az emberek háborújánál, most felettük is a Cherubok ítélkezzenek, a Delroni vezetés pedig nem tagadhatta meg ezt tőlük. Kaptak egy második esélyt, szigorú feltételek és megfigyelés mellett letelepedhettek a vöröskő hegylánc déli oldalán fekvő kolibri dzsungelben, megalapították Aanh’Aran-t.

Az azóta eltelt időben Delron, mint a népek olvasztótégelye egyre nagyobb befolyásra és hatalomra tett szert. 4763-ban megalapult a Három Birodalom, azaz a Raunok, a Delroniak és a Soulanok szövetsége, ami bár lényegében eddig is létezett, innentől gyakorlatilag mint egy nagy állam működtek tovább Delron vezetésével. Ehhez a szövetséghez 4802-ben csatlakoztak a Szilvánok is, bár nálunk nem volt, és azóta sincs valódi központi vezetés, mégis egyetértésben hoznak döntéseket.
Idővel a törpök jelenlegi vezetője is belátta, hogy a szövetség kölcsönösen előnyös mindenkinek, és 4979-ben ők is csatlakoztak a Három Birodalomhoz.

Az orkokkal kapcsolatban nehéz lenne egységes népként beszélni, így ők továbbra is saját sorsukat egyengetik, ahogy a Rakassák is magukban vannak a mára már hatalmassá nőtt városukban. A goblinokról, ugyan a háború után egy csoportjukat kitaszították a birodalmukból, leginkább továbbra sem tud senki semmit. A kitaszítottak néhány orkkal együtt létrehoztak ugyan egy kezdetlegesebb települést Delrontól nem is olyan messze a lápkirályság szélén, de régi otthonukról nem árultak el semmit. Más városokban, falvakban nagyon kevés goblint látni.

Leerason jelenleg többnyire béke honol, hivatalosan legalábbis egyik nép sem háborúzik sehol. Delron jelenlegi uralkodója Ragonek Ithrall.



<<< vissza
© Leeras Legendája 2018-2020 │ Minden jog fenntartva.
Általános felhasználási feltételek