Főmenü

Főoldal Fórum Szabályzat Chat

Világleírás

Leeras Világa Delron Fajok Kasztok Mágia Hitvilág Bestiárium és herbária Térképek Legendás Leerasiak

Súgó / Segítség

Kezdő Kalandoroknak Kreatív Kalandoroknak Karakterlap Struktúrák GY.I.K.

Egyéb

Alkotók Kockagurító

Oldal tetejére
<<< vissza

Félelf

Magasság:

nő 150-170cm, férfi 160-180cm


Szemszín:

barna, kék, zöld


Hajszín:

szőke, fekete, vörös


Bőrszín:

fehér vagy sötét


Maximális életkor:

nagyjából 200


Hitvilág jelenleg:

többnyire Lessandre


Általuk kedvelt fajok:

ember, elf


Számukra semleges fajok:

ork, szilván, nimfa, cherub, törp, goblin, rakassa


Kevésbé kedvelt fajok:


Lehetséges utód:

+ember=félelf, +elf=félelf, +félelf=félelf*
*- ritka a sikeres fogantatás


Állapotosság időtartama:

9 hónap



A hitvilág természetesen csak az általános hitvilág, ezen kívül másban is hihetnek, de a többségük leginkább ebben hisz. A felsorolt fajok közül pedig lehet, hogy a te karaktered teljesen más fajokat kedvel vagy nem kedvel, ez csak az átlag, a leginkább megszokott tőlük.

Többnyire elf felmenőikhez hasonlóan vékonyak, nyúlánkak, és csinos arcúak. Ám az elfekkel ellentétben a férfiaknál itt gyakoribb a szakáll vagy borosta, és a fülük se minden esetben hegyes, habár leginkább annak mondható. A szőrtelenség sem jellemző már rájuk az erős emberi vérnek hála, amely sok mindenben, legtöbbször természetben is dominál.

Fontos megjegyzés: ha félelf karaktert szeretnél, akkor amit szabadon leregisztrálhatsz, az nem lehet idősebb száz évesnél. Ha ennél érettebb, bölcsebb félelfet szeretnél hozni, lehetséges, ám ahhoz már legalább egy „rutinos játékos” titulusú karakterednek kell lennie, és ugyanolyan kérvényt kell benyújtanod, akár egy speciális karakternél.



Társadalom:

Életük nehézkesebb a teljes vérű szimelekénél, ám jóval könnyedebb már, mint néhány generációval ezelőtt volt még. Nemesi családokban mindenképpen hátulra szorulnak a rangsorban, ám ha szerencséjük van, még ott is kiharcolhatnak maguknak egészen jó helyeket. Régen például elképzelni sem lehetett, hogy egy félvér lovagként szolgáljon, de manapság már nem csak a belárok között lehetnek harcosok.

Sok félvér még kitűnőbb is lehet saját szakmájában, mint egy teljes vérű szimel, hiszen két nép gyermekeként több tapasztalattal és tudással is rendelkezhet már fiatalon a világról. S tehát ha egy félvér nem fattyú, hanem házasságban született, még fényes jövő is várhat rá szakmájában!



Öregedés:

Nagyjából az ember és az elf közötti ütemben, de valamelyest egyénenként eltérhet.



Házasság:

Nincsenek külön, saját szokásaik.



Hit:

Hitüket tekintve a félvérek általában abban a hitrendszerben hisznek, melyben szüleik is hittek, amilyen szellemben nevelték őket.
(A hitek leírását itt találhatod: Hitvilág)



Mágia:

Általában jobb varázslók kerülnek ki közülük mint az emberek közül, de az elfekkel nem vehetik fel a versenyt.



Érdekességek:

-



Ajánlott Kasztok:

bármilyen kaszt, kivéve nemes



Faji bónuszok:

Valamivel jobban bírják az éhséget és szomjúságot a többi fajnál.



Faji hátrányok:

Valamivel rosszabbul bírják a hideget és meleget a többi fajnál.



Faj maximum elérhető tulajdonságai:
Tulajdonság Érték
Erő: Kivételes (10)
Fizikum: Kivételes (10)
Ügyesség: Rendkívüli (11)
Agilitás: Rendkívüli (11)
Gyorsaság: Rendkívüli (11)
Intuíció: Rendkívüli (11)
Intelligencia: Heroikus (12)
Akaraterő: Rendkívüli (11)
Karizma: Heroikus (12)


Ismert Történelmük:

A félvérek élete régen, több száz évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt, mint manapság. Ugyanúgy bántak velük az emberi társadalomban, mint manapság a fattyakkal. Kinézték őket a kocsmákból, alja munkát tudtak csak végezni, és nagyjából születésüktől fogva eldöntetett a sorsuk. Legfőképpen talán a félorkoké, hiszen elképzelni sem tudták, hogyan lehet bárminemű szerelmi kapcsolat egy ember és egy ork között.

Ám jött egy szószóló, Delroni Herthyssa, egy félszilván leány, kit miután megbecstelenítettek az őt szolgaszámba sem néző férfiak, életét kockáztatva kiállt a nép elé, és elmondta borzalmas tapasztalatait, s arra buzdította őket, hogy változtassák meg a félvérek sorsát.
Eleinte semmibe vették szavait, majd az egyre több követőjét tekintve fogdába zárták, ahol megismerkedett a félork származású, jóképű, Böhömvári Broggal. Az írások szerint azonnali volt a szerelem. Szabadulásuk után együtt kezdtek el harcolni a félvérek jogaiért, s időközben megszületett Herthyssa becstelenségből fogant gyermeke, Lassrel.
Herthyssa feleségül ment Broghoz, és együtt elérték, hogy a király színe elé járulhassanak, ahol az akkori uralkodó, Yoren Ithrall tanácsosaival bölcsen belátta a régi borzalmak jóvátételének szükségességét.

Így végül hosszú út, és egy kisebb Delroni lázadás után Yoren király rendeletbe adta, hogy a félvéreknek attól a naptól fogva ugyanolyan bánásmódban kell részesülniük, mint minden más teljes vérű szimelnek, amennyiben az a bizonyos félvér nem fattyú, hanem Lessandre fényében – azaz törvényes házasságban – született, s ezzel engedélyezte is a más fajúak házasságát, melyet tulajdonképpen Lessandre Nővérei már jó ideje tanácsoltak újabb és újabb királyoknak.
Delront és a Középvidéket meghódítva Herthyssa és Brog, fiukkal, Lassrellel északra ment, hogy a király nevében az akkori raun helytartóval is szót váltsanak. (Délre az akkor már saját követeivel rendelkező Gordal Kran ment, ki Delronban Herthyssa és Brog jobb keze lett a harcban.) Északon aztán hosszas tárgyalásokat lefolytatva a helytartóval, s a raunori népet feltüzelve sikeresen győzelmet aratva telepedtek le, s az írások szerint ott élték le egész életüket. Fiuk, a félszilván Lassrel felnőtt férfiként északnak keleti ormaihoz utazott, ahol egy varázslatos, szirtes vidéket meglátva letelepedett, elhatározva, hogy ott építi meg a Három Birodalom első félvér fővárosát, anyja, s nevelő atyja nyomdokaiba lépve.

Lassan meg is épült a kis falucska, mely a halászatból fenntartva magát, egyre mindjobban kiépülve a kezdetleges Herthas (anyja neve után) név után Halvárosként híresült el, s végül ez a név ragadt rajta. S habár Lassrel a félvérek városának szánta, a ma ismert kalózváros lett belőle, tele tolvajjal és banditával, na meg kalózokkal. Habár annyit bizonyosan elért az ifjú… hogy minden fattyúnak és félvérnek helye van ott!

Ma ennek hála tehát a félvérek elfogadottak a társadalomban, amennyiben persze házasságból fogantak, s nem fattyak. Ám fattyú létüket amúgy is jelezné vezetéknevük, mely annak a vidéknek, városnak vagy falunak a neve, ahol születtek. Persze még manapság is sok félvér egyben fattyú is, hiszen például az emberi nemesi házak nem szoktak – legalábbis fehér holló ritkaságszámba menően – összeházasítani gyermekeiket másfajúakkal, hisz a nemesi házaknál a legfontosabb az utódnemzés, s ez a félvérek körében már jóval körülményesebb egy idő után.



<<< vissza
© Leeras Legendája 2018-2020 │ Minden jog fenntartva.
Általános felhasználási feltételek